Múlt árnyai

63 fejezet: Ébredés

Thorin leült az egyik ládára és figyelte a testvéreket, akik öt figyelték, ahogyan a kezében forgatta a medált.

- Miért nem mondtátok el? Kérdezte Thorin egy idő után nagyon halkan.

- Nem tartottuk fontosnak – felelte Tristan – minket dúnadának neveltek nem törpnek. Mit számított volna, ha tudjátok kik is vagyunk?

- Akkor is egy részetek törp – szorította meg az ékszert Thorin – Ervus unokái. A népem tagjai vagytok... ha tudtam volna, nem bántam volna veletek olyan mostohán, az elején.

- Artemys azt akarta és mi is, hogy úgy ismerjetek meg minket, ahogyan minket neveltek, akik vagyunk és nem az aminek születünk – sóhajtott fel Lea.

- De hiszen ti vagytok az öreg féltet kis kincsei – kerekedett el Glóin szeme – Ervus nagy tisztelet övezi.

- A gyerekek Ervus unokái, de részben Samir úr gyerekei is – szólalt meg Óin – én megértem, hogy titkoltátok, de eleinte nem értettem miért ám végül lassan ráá jöttem igy nem szóltam – veregette meg Tristan vállát az öreg törp!

- Te végig tudtad? Hitetlenkedett Glóin.

- Hát persze Koja másai is lehetnének, meg aztán láttam is őket egyszer Ervusnál – mosolygott Óin, mire mindenki felnyögött.

- Jaj, Óin – sóhajtott fel Glóin.

- Arty volt az aki a legjobban nem akarta, hogy tudjuk – ingatta a fejét Kili, majd megdermedt, mikor a nagybátyja rá meredt – megesküdtem neki, hogy nem jár el a szám. Sőt egyike vagyok azoknak, akik rá jöttek, hogy kicsoda – húzta ki magát Kili.

- Tudtátok nagyon jól, hogy Kojela miatt...

- Thorin, Kojela és Artemys meglehet, hogy egy ugyan az a személy, de még is mások. Akik rá jöttek kicsoda megesküdtek neki, hogy nem beszélnek... tudod miért? Mert Kojela a törpöt megismerted, de Artemys a dúnadánt nem. Szerintem azt akarta, hogy ezt az oldalát ismerd meg. Veregette meg a barátja vállát Balin.

- Van valami, amit tudnom kell még róla? Kérdezte Thorin.

- Van egy jegyese Hanom. Ő egy rendes ember, aki elfogadta annak, aminek született – felelte Lea – szóval nem hiszem, hogy közeledned kellene felé...

- Hanom-ot megölte Ergon. Mondta hidegen Thorin és lassan Tristan elé sétált – a nagyapátok megengedte nekem, hogy udvaroljak neki és nekem ígérte.

- A nagyapa nem tett volna ilyet – mosolyodott el a férfi gúnyosan - Az udvarlást biztosan megengedte, de azt, hogy elvedd, a nővéremet a beleegyezése nélkül nem hiszem. Artemys elfutott előled hét teljes éve. Nem tudom mi vitte rá, de annyi biztos, hogy oka volt erre. Valami megijesztette és úgy hiszem, neked ehhez van valami közöd és a nagyapám felé érzet tiszteletből nem csaplak le Thorin. Az a medál, ami adtál a növéremnek gyökeresen megváltoztatta az életét... nem tudod normális életet élni egy olyan ígéret miatt, amit gyerekfejjel tett.

- Nagyon sajnálom, de majd törlesztem az adósságomat. Mikor vissza szerzem a királyságomat méltó helyre kerültök...

- Nem érdekelnek, a címek a vagyon... mert nekem te nem vagy királyom. Én dúnadán vagyok, nem törp. Fordított hátat a férfinak Tristan és Artemys mellé ült.

- Nem tudom mit ígért neked a nagyapa, de azt biztosan nem, hogy elveheted. A nagymama sem engedné meg azt, amit te állítottál. Valahogy nem tudlak elképzelni a nővérem mellett. Túl sok benned a sötétség és ezen út során többször bizonyítottad azt, hogy nem vagy hozzá való. Frerin öcséd ellenben méltóbb lenne Artemyshez és ahogyan kivettem a nővérem szavaiból nem közömbös felé. Remélem, ezt tiszteletben tartod. Nézet rá Thorinra ridegen Lea.