Lea gyomra idegesen kavargott, mikor elindultak és a jobbján menetelő Thorinra pislantott. Nem félt ő tőle, de haragjától igencsak tartott. Remélte, hogy semmi olyat nem tesz vagy mond, ami leleplezhetnék őket. Hátranézett és Balin kissé lemaradva ment mögöttük Dwalinnal, akivel élénk beszélgetés folytatott. Tristan Bilbóval és Bofurral társalgott. Artemys Fili és Kili között sétált érzelemmentes arccal, de látva, hogy szemei szikrákat szórnak, Lea ijedten nyelt egyet.
- Ma szokatlanul csendes vagy – szólalt meg Thorin Lea legnagyobb rémületére. – Nem vall rád ez a mély hallgatás. Talán valami aggaszt?
- Csak nincs kedvem beszélni... nyomaszt a hegy gondolata – tette hozzá gyorsan, mert félt, hogy megsérti a férfit.
- Úgy látom, a húgod bogarat ültetett a füledbe – mosolygott Thorin – Nem kell aggódnod érte, nem lesz semmi baja.
- Nem aggódom érte. Tud magára vigyázni csak, hogy tudd...- Fortyant fel a nő.
- Tisztában vagyok vele, hogy nem kell félteni, de mégis nő, így Fili és Kili a hegyekben mellette lesznek. Te meg Dwalinnal és velem. Nem árt, azért az óvatosság nem szeretném, ha a bajotok esne.
- Csak nem aggódsz értünk? – mosolyodott el Lea. Thorin rápillantott.
- Te is tudod, hogy igen. A csapatunk részei vagytok és bár néha nem értünk egyet mégis kedvellek. Ezt te magad is mondtad nekem. Megbeszéltük már ezt – kacsintott rá.
Lea megdöbbent, de arcán nem látszott semmi, csak bólintott. Roppant kíváncsivá tette, hogy Thorin mit értett ezen, sőt mi volt az előbbi csintalan kacsintás, eldöntötte mindent megtesz, hogy kiderítse, hiszen ez volt tervének igazi célja.
- Igen, már megbeszéltük – hagyta rá.
Jó ideig csönd volt köztük, végül Thorin szólalt meg.
- Egy nap és odaérünk az ösvényhez, amit mondtál. Remélem, nem lesz gond vele, mint veled. Amúgy erről jut eszembe, mondd, miért mentél el az öcsémtől, ha annyira jól érezted magad? -Leát kiverte a víz. Ettől a témától tartott igazán.
- Magánügy – motyogta és zavartan elfordult a férfitól, nem akart a szemébe nézni. Pipacs vörös arccal gyorsabban szedte a lábát.
- Értem – mondta Thorin és Lea látni vélt egy fajta gonosz vigyort a férfi szája sarkában, majd, mintha valami eszébe jutott volna lehervadt.
– Szereted ugye?
- Kit? -Kérdezte Lea őszintén és átkozta magát, hogy nem tudja befogni a száját.
- Frerint.
- Csak barátok vagyunk, ha szerettem volna, ahogyan gondolod, nem hagytam volna ott – Mondta Lea. Ismerte a nővérét annyira, hogy tudja, ha szerelmes lett volna a férfiba, nem hagyta volna ott.
- Biztosan?
- Talán kételkedsz a szavamban? -Förmedt fel a nő.
- Nem. De tudod, mikor három éve elmentél, legalábbis abban az időben az öcsém nagyon szomorú lett és magába roskadt. Olyan volt, mintha a másik fele hagyta volna el. -Mondta férfi halkan.
- Értem – motyogta zavartan Lea.
- Nem volt hajlandó semmit csinálni csak a szobájában kuksolt – csatlakozott a beszélgetésbe Balin. Lea az ajkába harapott, észre sem vette, hogy mások is figyelik a beszélgetésüket.
- Szörnyen festett – szólalt meg Dwalin is – Talán ő érzett valamit irántad, csak nem merte elmondani.
- Frerin biztosan elmondta volna – suttogta Lea és remélte, hogy nővére nem törte össze annak a férfinak a szívét.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
