Artemys az oldalára fordult és kis híján lefejelte a szorosan mellette fekvő alvó társát. A korom sötétben, ami körbe vette nem látott semmit, így kénytelen volt megtapogatni ki is alszik mellette, de még mielőtt egyáltalán találgathatott volna megszólalt a férfi.
- Thorin vagyok – suttogta a törp és érezte, ahogyan a nő keze összerezzent az arcán.
- Nem akartalak felébreszteni – suttogta a nő és körbenézet. Fénypontokat látott a körülvevő homályban, néha egy sárga vagy vörös vagy zöld szempárt is, mely közelről meredt rájuk, majd lassan elhalványultak, eltűntek és megint lassan valahol egészen máshol felcsillantak.
- Talán igazad volt Ungoliat ivadékairól – suttogta Thorin a felette levő ágakról fénylő szemeket figyelte - Rovar szemek, viszont ahhoz túlontúl nagyok. Ráncolta a szemöldökét és óvatosan magához húzta a nőt.
- Ijesztőek – suttogta nagyon halkan Artemys – utálom a pókokat.
- Ne félj megvédünk téged és a húgodat is. Nyugtatta a nőt Thorin.
- Tristan is irtózik a pókoktól – mondta Artemys, ami meg mosolyogta a férfit.
- Őt is megvédjük, ha kell. Nem fázol?
- Nem. Ris oda adta az egyik ruháját, és ha fáznák, sem kérném, hogy legyen tűz, mert akkor több szempár figyelne minket a sötétből, mint amennyit elviseli tudnék. Bárcsak már kint lennénk ebből az erdőből.
- Én is már ki kívánkozok ebből a förtelmes helyről – rázkódott meg a férfi – de csak túléljük ezt is valahogy – mosolygott a nőre bár tudta nem láthatja a sötétségben.
- Lassan elfogy az élelmünk és a vizünk is.
- Tudom.
- És még egyszer mókust nem eszek az is biztos, mert inkább halok éhen. Motyogta a nő, mire Thorin halkan felnevetett.
- Ritka szörnyű vacsora, volt az is biztos.
- Hát az – rázkódott meg a nő.
- Biztosan nem fázol? Ráncolta a szemöldökét Thorin, de nem várta meg mire a nő válaszol egyszerűen betakarta a köpenyével arra kényszerítve Artemyst, hogy szorosan hozzá simuljon. Thorin érezte, ahogyan a nőnek hevesen ver a szíve – félsz talán?
- Attól, mert rettegek a sötétben megbújó rettenettől nem jelneti az, hogy elmúlik minden félelmem, mert tapogatsz. Kihasználod az átmeneti gyengeségemet. Suttogta sértetten a nő. Thorin felnevetett.
- Arrébb mehetek – húzódott volna el, de a nő megragadta a zekéjét.
- Ne – kérte kétségbe esve.
- Akkor hogy is van ez? Akarod is meg nem is, hogy melletted maradjak. Ha gondolod, szólok Filinek, hogy cseréljünk, helyet talán az ő társasága jobban élveznéd.
- Képes lennél az unokaöcsédet felébreszteni? Kérdezte szemre hányóan Artemys.
- Persze.
- Gonosz vagy tudd meg. A legrosszabb nagybácsi vagy, akit Középfölde a hátán hordott.
- Ennyire rossz alaknak tartanál? Kérdezte Thorin.
- Jelen pillanatban igen.
- Mi lenne, ha aludnátok és nem beszélnétek? Szólalt meg Tristan – nem érnétek rá reggel?
- Mit avatkozol bele öcsém? Aludjál te – Replikázott Artemys.
- Én vagyok őrségben te ostoba, de ha ennyire ébren akarsz maradni, válts fel – sziszegte Tristan.
ESTÁS LEYENDO
Múlt árnyai
FanficGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
