Múlt árnyai

48 fejezet: Sütemények és virágok

Artemys békésen aludt Thorin mellkasának dőlve, aki egyenletes tempóban vezette a pónit, amit Beorntól kaptak. Már órák óta meneteltek és felbátorodva beszélgettek, hiszen a táj csendes nyugalma nem igazán sugallta azt, hogy bármelyik percben előbukkanhatna egy veszedelmes ork- vagy koboldcsapat. Így mikor már jó sok mérfölddel elhagyták Beorn házát, már az énekbe is belekezdtek. De még erre sem ébredt fel a Thorinnak dőlő Artemys, nem kis aggódást okozva a férfinak.

- Nem kell félned – nevetett fel Lea, mikor Thorin kérdőre vonta a nőt – estére fel fog ébredni és bánni fogod, hogy nem aludt tovább – nyugtatta meg a törpöt Lea. Artemys, ahogyan Lea jósolta, nem kelt fel, csak néha mozdult meg és fészkelte magát kényelmesebb helyzetbe és ilyenkor motyogva beszélt valami édességről, amiből nem kért. Thorint folyton meglepte a lány gyermeki énje és mindig szélesen elmosolyodott a nő halk beszédei után.

- Te nőszemély – nevetett fel Thorin és magához húzta a nőt.

- Nincs biztosan gond, hogy Arty ilyen sokáig alszik bácsikám? - Kérdezte aggódva Fili, mikor a férfi este levetette a nőt a póni hátáról és a már elkészített fekhely felé ment vele.

- Nem – válaszolta a férfi és óvatosan letette Artemyst a helyére.

- Biztosan? Egész nap aludt és csak néha, pár percre ébredt fel, hogy igyon pár kortyot.

- Fili, ha azt mondom nincs gond, akkor ez így is van – mordult fel Thorin.

- De hát...

- Ne aggódj Fili –érintette meg a törp vállát Tristan – Lea erős álomfüvet adott neki, ezt te magad is nagyon jól tudod. Jobb, ha most kialussza magát, mert lehet, hogy mikor az erdőbe érünk, nem lesz rá módja.

- De ettől nem lesz inkább fáradtabb és betegebb? - Kérdezte Fili makacsan és leült a nő mellé.

- Nem – ingatta a fejét Tristan – ha mégis kételkedsz a szavamban, menj és kérdezd meg a nővéremet.

- Hiszek neked – igazgatta meg a nő takaróját Fili – csak hát aggódok érte. Hiszen milyen gyenge volt, mikor azok a rémképek kísértették.

- Elhiheted nekem Fili, hogy ha ártana neki ez a sok pihenés, én magam tartanám ébren. De ez neki most így a legjobb – simított ki Artemys arcából egy-két rakoncátlan tincset Thorin. Fili figyelte a nagybátyja arcát és hiába próbált olvasni benne, sehogy sem tudott semmit kivenni, mi zajlik éppen benne. Legszívesebben elmondta volna neki, hogy a nő, aki éppen előtte fekszik, nem más, mint az, aki után hónapokig kutatott. De nem tehette, mert ígéretet tett. Pedig ha megtehette volna, biztosan eltűntek volna a gonddal teli ráncok a nagybátyja arcáról.

- Mi aggaszt valójában Fili? – nézet unokaöcsére Thorin.

- Semmi igazából – ingatta a fejét a törp, majd tétován a nagybátyjára nézett – ugye már ő is a csapatunk részévé vált? Már nem tartod koloncnak, ugye? - Kérdezte Fili és látta, ahogyan Thorin lassan elmosolyodott. Tristan, aki éppen indulni készült Leahoz megtorpant és várakozóan meredt a törp vezérre.

- Igen, már rég azzá lett. Bár megvallom, nehezen barátkoztam meg azzal, hogy egy makacs, nagyszájú, minden lében kanál nőszemélyt a közelemben tudjak, de végül ő is részt kért a csapatból. Igazán érdekes teremtés a nővéred Tristan. – fordult a dúnadánhoz a törp - Annyi arca van és annyi néven ismert, hogy nem tudom eldönteni, ki is valójában ő. Mikor azt hiszem, megfejtettem, kiderül, hogy a közelében sem járok az igazságnak, kicsoda pontosan ez a nőszemély. Bevallom neked őszintén, Ris, nagyon meg szeretném tudni, kicsoda és miféle jelenés ez a nő. Meg szeretném ismerni az összes titkát, amit magába zárt, mintha attól félne, hogy ha titkára fény derül, összeomlik a világa. Nézzétek meg. Mikor alszik, olyan törékeny, akár üveg, de ahogyan kinyitja a szemét, ezer csákány sem tudná darabokra törni. Milyen békések és nyugodtak a vonásai - suttogta a férfi és gyengéden megérintette a nő arcát - ilyenkor olyan ismerős, bár nem tudom hová tenni.