Múlt árnyai

77 fejezet: Egyesség

Artemys a tábor szélén állt és figyelte a messzeséget miközben a metsző szél minduntalan utat talált a köpenyébe, de nem foglalkozott vele. Fejében fájdalmasan visszhangzottak Thorin szavai: korcs. Valóban az volt, de kimondva még fájóbb volt az igazság, mint gondolta egy olyan férfitól, aki azt bizonygatta, hogy nem érdekli a származása. De igazából az fájt neki legjobban, hogy a férfi volt az, aki útjában állt a boldogságának és jutott ide messze attól, akit szeretett. Lehunyta a szemét és a könnyei lefolytak az arcán, mert hiába engedte el Frerinhez tisztában volt vele, hogy ha a férfihoz rohanna, azzal halálra ítélné, mert Thorin az árulása után nem engedné meg, hogy boldog legyen és minden elkövetne, hogy fájdalmat okozón neki. Pedig minden egyes porcikája azt követelte, hogy most azonnal lovagoljon el Ered Luin felé Frerinhez.

- Anyád nevetne a szerelmi életeden, mert soha nem hitte volna, hogy két férfi fog utánad epekedni. Szólalt meg Rolen Artemys mögött. A nő a fivére felé fordult, aki lágyan mosolygott rá.

- Ám az egyik örült a másik meg nem lehet a férjem, mert a fivére megölné, ha az enyém lenne.

- Nem engednék, ezt te is tudod húgom - állt a nő mellé a férfi.

- Nem szabadna itt lened bátyám - nézet fel Rolen-re Artemys - nem maradhatsz.

- Jaj, Maram az álmod miatt? Kérdezte Rolen, mire a nő bólintott.

- Öcsénk mondta el?

- Aggódik érted, ahogyan mi is. Órák óta állsz itt és nézed a távoli messzeséget. Mond, el mi nyomja a kis szívedet.

- Nem akarom, hogy meghalj. Nem akarom, hogy Frerin miattam vesszen el. Nem akarom ezt az egészet. Miért nem maradtam a falunkban és maradtam veszteg. Mára talán Hanom asszonya lennék, és még mindig élne. Nem lett volna Ergon bosszújának áldozata. Miért nem maradtam otthon - rogyott le egy kőre a nő és a kezébe temette az arcát és zokogni kezdett. Rolen leguggolt a húgához és gyengéden magához vonta és simogatni kezdte a fejét.

- Húgom - mondta halkan - minden okkal történik. Neked el kellett jönnöd, hogy megmentsd Frerin életét és lassan belé szeress, majd elfuss, hogy megvéd, és hogy ennek a kis a csapatnak a tagja legyél. A Valák azt akarták, hogy itt legyél, ahogyan én is. Ha valóban ez a halálom helye én készen állok rá. Maram nem futhatunk a ránk kimért sors elől és nem is tudunk elmenekülni előle. Hiszem, hogy neked sok feladatott szánnak és nem Thorin oldalán. Egyszer már elfutottál a boldogságtól miatta most ne tedd - ingatta a fejét Rolen.

- Arra kérsz, hogy menjek el most?

- Tudom, hogy nem mennél el, amíg Salva biztosan nincs jó kezekbe és Kili túl nem éli a közelgő csatát. Ingatta mosolyogva a fejét Rolen - szóval húgom úgy hiszem, most mi együtt rántunk kardot. Emlékeim szerint egyszer sem harcoltunk egymás oldalán.

- Valóban egyszer sem.

- Akkor szükséged lenne egy kardra.

- Thorin régen elvette az enyémet és mikor Smaug elől menekült teljesen használhatatlan lett. Összeolvadt a tünde pengém egy törp kardal. Ingatta a fejét a nő szomorúan.

- Nem hiszem, hogy fegyver nélkül maradtál - állt fel a férfi és az övére lecsatolt egy kardot, majd a nő felé nyújtotta -Tharnduil egyik kovácsa rendbe tette, mikor Ferran megmutatta nekem és én megkértem a királyt, hogy tegyék rendbe. Ő itt Narverë vagy is...

- Tűzkötelék - vette át a pengét Artemys és ámulattal figyelte a gondosan megmunkált kardot, ami nem is olyan rég durván összeolvadt - hogyan voltak képesek ilyen gyorsan rendbe szedni?