A nap melegen sütött és Artemys a füvön elterülve élvezte a napsugarak melegét. Nem foglalkozott semmivel még azzal sem, hogy húga szólongatja csak élvezte a természet nyugodt hangjait.
- Nem zavarlak? Szólalt meg Balin. Artemys kinyitotta a szemét és a felette álló idős törpe nézet.
- Nem.
- Leülhetek melléd?
- Csak nyugodtan – intett a nő, majd felült, míg Balin kicsit nyögve leült mellé.
- Kérdezni szeretnék tőled valamit. Egy ideje már gondolkodtam rajta és úgy hiszem éppen itt az ideje, hogy választ kapjak tőled.
- Mi lenne az? Ráncolta össze a homlokát Artemys.
- Úgy bár te vagy az, aki megmentette Frerint.
- Ezt eddig is tudtad...
- Igen – bólintott a törp és leintette a nőt - Akkor a Kerla nevet használtad. Ám úgy hiszem nem ez az egy név, amit felvettél. Ugye?
- Persze. Nem mondtam el soha az igazi nevemet csak azoknak, akikben megbízok.
- Gondoltam. Nagyon hasonlítasz valakire és úgy érzem, nem tévedek, mikor azt mondom, hogy a neved Kojela. Nézet vesébe látó szemekkel Balin a nőre. Artemys kinyitotta a száját, majd lassan becsukta.
- Nem hazudok használtam ezt a nevet.
- Akkor te Ervus unokája vagy. Koja és Samir lánya.
- Igen, az vagyok.
- Ismertem őket. Anyádat gyerekkora óta, úgy ahogyan szegény nagybátyádat is, akire jobban hasonlítasz, mint gondolnád.
- Ugyan olyan vakmerő és dacos vagyok. Legalábbis nagyanyám szerint.
- Igazad mondott. Pimarir fiatalkora ellenére jó lelkű, kiváló harcos volt, és túl korán halt meg.
- Frerint védte.
- És úgy látom, nagy szerencséje van a hercegnek, hogy az, akinek az életét köszönhette Móriánál ugyan azt a vért hordozza, mint az, aki nem is olyan rég megmente a fagyhaláltól. Érdekes, hogy a sors mellénk vezényelt.
- Miért?
- A medál, amit annyira féltesz...
- Thorintól kaptam nagyon rég. Kojelára emlékszik, de csak is úgy, hogy Ervus unokájaként lettem be mutatva. De nem csodálkozom akkor még kölyök voltam. Legutolsó találkozásunkkor meg eltakarta az arcomat a kendő... így nem csoda, ha nem emlékszik rám – nevetett fel idegesen a nő.
- El kéne mondanod neki ki vagy.
- Nem – állt fel Artemys – És arra kérlek, tartsd meg a titkomat. Azt szeretném, hogy így ismejen el nem születésem jogán.
- Ugyan olyan makacs, vagy mint édesanyád – sóhajtott fel Balin – De rendben meg tartom a titkod csak tudni akartam, hogy nem-e rozsdásodtam be az évek alatt és képes vagyok felismerni az ismerős vonásokat. És ami pedig Thorin illeti Kojelától nem várja el, hogy bizonyítson... tőle mást vár.
- Azt nem adhatom.
- Artemys!!! Kiáltotta el magát a távolban Lea és a nő össze rezzent a neve hallatán – Már fél órája kereslek, és itt téblábolsz, mikor nekem kellenél? Gyere segíteni meg foltozni a fiúk ruháját. Artemys elhúzta a száját és nagyokat sóhajtva elindult a húga felé.
Fili letelepedett a duzzogva csenden varrogató Artemys mellé.
- Gondolom, nem fogod meg javítani a ruhámat.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Múlt árnyai
Hayran KurguGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
