Múlt árnyai

44 fejezet: A bőrváltó

A kődomb ahol a sasok letették őket nagy lapos rész volt, ami egy régi kitaposott ösvény vezetett le a folyóhoz és az azon túli távoli mezőkre. Artemys számára meseszépnek tűnt a távoli látóhatár a Szirtfőről, mint ahogy később megtudta a mágustól. Egy kis barlangfélében húzták meg magukat a lépcső alján a gázló közelében, ami Thorint és Artemyst a Völgyzugolyi rejtekhelyre emlékeztette.

- Nem ígértem, olyat barátaim, hogy veletek megyek az egész úton. Kezdettől az volt a szándékom, hogy ha a szerencse is mellénk szegődik, átvezesselek benneteket a hegy ezen oldalára – mondta a mágus és közben megtömte a pipáját. – bár kissé keletebbre sikerült, mint ahogyan terveztem. Dolgom nekem is akadna, még bőven, de még foglalkozom, veletek mielőtt befejeznétek ezt a kalandot. Mert hát ez nem az én küldetésem, ha nem a tiétek – tekintett fel a csalódott törpökre.

- Én azt hittem végig kísérsz minket – szólalt meg Lea kimondva mindenki gondolatát, miközben nővérével nyugtatták a zokogó hobbitot.

- Nem azt mondtam, hogy most azonnal elmegyek és nem is áll szándékomba. Legalábbis addig nem is megyek tovább, amíg ki nem húzlak benneteket a mostani igencsak kilátástalan helyzetekből meg aztán nekem sem ártana egy kis segítség. Élelmünk, poggyászaink és hátasaink nincsenek. Azt sem tudjátok, most hol vagytok. Így ilyen helyzetben hogyan hagyhatnálak el benneteket.

- Tényleg hol vagyunk? Kapta fel a fejét Nori.

- Néhány mérfölddel északabbra attól az ösvénytől, amit követnünk kellett volna, ha nem botlunk a koboldokba. Erre nagyon kevesen élnek és ez az óta sem változott. Ám van valaki, aki nem messze lakik ettől a helytől. Ez a Valaki készítette a nagy sziklába vájt lépcsőket. Nem igazán jár erre felé nappal így nem érdemes várni rá és igazán botor dolog volna. Így hát el kell indulnunk és meg kell keresnünk. És ha minden jól megy, akkor útjaink elvállnak.

- Jaj, Gandalf ne tedd ezt velünk – kérlelte Dori a mágust.

- Mi lesz velünk, ha te nem leszel már? Sápítozott Bilbó.

- Ha végig kísérsz, minket kapsz aranyat, ezüstöt – lépet Glóin Gandalf felé.

- Vagy más kincset kívánsz? Kérdezte Balin ám a mágus csak felemelte a kezét.

- Majd még meg látjuk, mit hoz a jövő meg aztán tettem már annyit értettek, hogy kiérdemeljek egy keveset az aranyatokból. Ám előbb kaparintsátok meg.

Mikor a kis társaság félre tették a mágus kérlelését a törpök, Bilbó és Tristan a folyó felé vették az irányt, hogy megfürödjenek. A segélyes tiszta vizű folyam kellemesen lehűtötte a melegtől elfáradt tagjaikat, de sajgó lábaikból se hogy sem tudta kivenni a fájdalmat.

- Olyan jó eső ez a kis nyugodt pihenés –áztatta magát Dori.

- Egyet értek veled testvér – sóhajtott fel Nori mellette.

- Igyekezünk, hogy még a lányok is megtudjanak fürdeni – bukott a víz alá Kili, és mikor felbukkant kutya mód megrázta magát. Mikor a társai ezt méltatlankodva morogtak ő csak hangosan felnevetett.

- Ha már a lányoknál tartunk, mond Kili mióta lettél ilyen jobban Artemysel? Kérdezte Dwalin kíváncsian. Kili összeráncolt szemöldökkel meredt a férfira, majd vállat vont.

- Már megszoktam és jobban megismertem. Nem különbözik annyira tőlünk, sőt talán olyas féle, mint mi.

- Azét ez túlzás – emelte fel az ujját Bombur – Arty dúnadán nem törp asszony. Bár termete arra enged következtetni nem, lenne szép a mi népünk szemében, mert, hát... nincs szakálla – csavarta meg a sajátját.