- Ne ülj olyan mereven azon a pónin – vágta hátba Bilbót Artemys.
- Nem vagyok hozzászokva – fújta ki az orrát a hobbit a nemrég Bofurtól kapott ronggyal - és ez az allergia – ingatta a fejét Bilbó.
- Majd megszokod. Nem lehet minden könnyű.
- Te könnyen beszélsz. Gondolom, már kislány korod óta erre neveltek – morgolódott a hobbit.
- Nem mondhatnám. Anyám mindenáron hölgyet akart belőlem faragni – húzódott mosolyra a szája a nőnek.
- A jelek szerint nem sikerült. - Kuncogott fel Bilbó. Artemys halványan elmosolyodott.
- Hát nem. Mindig meglógtam a tanításai elől. Jobban érdekeltek a fegyverek, a csata, mint a hímzés és a főzés.
- Nem örült neki, ugye?
- Hát nem. Sokszor leszidott, de tudta, hogy ez ellen nem tudd semmit tenni. Ha én harcos akarok lenni, az is leszek.
- Miért akartál harcos lenni? - Kérdezte Bilbó.
- Egy ígéret miatt. - Mondta Artemys komoran.
- Milyen...
- Itt letáborozunk – bődült el Thorin. Artemys előrébb lovagolt, ott hagyva a döbbent hobbitot, aki elhatározta, kideríti, milyen ígéretet tett a lány.
Artemys az egyik fa ágán ült és a talizmánját forgatta a kezében. Bilbó egy rég kidőlt fatörzsön ülve figyelte, miközben a kenyerét majszolta és hegyezte a fülét, hogy kihallgassa a törpök beszélgetését.
- Én nem bízom meg benne – mondta nem messze Kili a bátyjának – olyan furcsa szerzet.
- Szerintem nincs semmi baj vele. Kicsit más, mint a többi nő, de nem érzem, hogy gonosz lenne. - Vont vállat Fili.
- Lehet, hogy valamikor elátkozták, azért ilyen apró – sutyorogta Dori Orinak.
- Még nem hallottam ilyenről. De tényleg különös. Gondolkodott el Ori.
- Én kedvelem. - Rakta fel a bográcsot Bofur.
- Te mindenkit kedvelsz Bofur – förmedt rá Glóin, miközben a tüzet élesztette.
- Kit kedvel? - Harsogta Oin.
- A nőt – biccentett a fán üldögélő Artemysre Nori – gyanús nekem. Lehet, hogy egy tünde, aki elvarázsolta magát.
Bifur lelkesen bólogatott hozzá. Bombur akart valamit mondani, de teli szájjal valami hümmögést meg hammogást halottak, így csak legyintettek.
- Ez a nő csak a bajt hozza ránk, figyeljétek meg. Azt sem tudjuk, miféle. De én szemmel tartom, és ha egy rosszat mozdul, én levágom. - Morogta Dwalin.
- Öcsém, nem hiszem, hogy a lány bajt hozna ránk. Nem tűnik rossz szándékúnak, bár odafigyelni nem árt. - Mondta Balin. Gandalf, aki az egész beszélgetést hallotta, kifújta a füstöt és közelebb hajolt a törpökhöz.
- Nem olyan, hogy gondot okozzon másoknak. Megbízhatok benne, törp uraim. Artemys a szavát adta, hogy segíti az utatokat, és ő soha nem szegi meg a szavát.
- Mondod te – förmedt rá Thorin – de ki tudja, mikor szegi meg. Egy nagyobb küzdelem, egy súlyosabb sérülés láttán megijed és elfut... és nem hibáztatnám érte, mégis csak egy gyenge nő.
- Az a lány már kislány kora óta háborúban, csatában nőt fel. Vadásszák a fajtáját, amióta csak él... azt hiszed megijedne ha rátámadnának? Én nem hiszem – ingatta a fejét a mágus – még bánni fogjátok a bántó szavaitokat, meglássátok.
YOU ARE READING
Múlt árnyai
FanfictionGandalf a mágus úgy határoz, hogy segítséget kér Thorin és csapata érdekében egyik régi ismerősétől egy dúnadán lánytól Artemystől, aki nem is sejti, hogy egy hatalmas kaland részesévé fog válni. Artemys kénytelen kelletlen bele megy, de nem igazán...
