43 fejezet: Vadonföld határán

637 58 55
                                    

A reggel szinte azonnal beköszöntött. A nap sugarai végig kúsztak a köveken és az alattuk elterülő erdőben sűrű köd pára lézenget. Artemys egykedvűen ült a helyén és horizontot fürkészte. Társai halkan beszélgetek és lopva tekintettek rá. Mikor felébresztették arra számítottak, hogy útitársnőjük morogni fog, hogy őt kelltették fel utoljára. De helyette csak csendben üldögélt.

- Enned kellene – állt fel Dwalin a helyéről és megfogott egy nyársra tűzött nyúlt sültet a vacsora maradékaiból és a nőnek vitte.

- Nem vagyok éhes – ingatta a fejét Artemys.

- Pedig enned kell – nyomta a nő kezébe a törp a nyársat – most kell tele ennünk magunkat, amíg lehet, mert kitudja mikor eszünk legközebb.

- Egyél Arty a kedvünkért – szólalt meg Kili csendesen. Artemys felpillantott a férfira, aki aggodalmas arcát látva alig láthatóan bólintott.

- Rendben – Artemys komótosan enni kezdette a sültet, majd a melléje telepedő Filire nézett – hol van Gandalf, Balin és Thorin?

- Hamarosan jönnek, csak beszélnek még a sasok vezetőjével. De mond, hogy érzed magad?

- Köszönöm jól.

- Miért vagy ilyen csöndes?

- Kiabálhatok is veled, ha azt kívánod – mosolygott a törpre Artemys. Fili felkuncogott és megfogta a nő kezét.

- Akkor legalább tudnánk biztosra, hogy jól vagy. Nézett a nőre a törp aggodalmas arccal.

- Mi azt az Artemyst szeretjük, aki vidám és kiabál Thorinal és nem azt a holtkorost, aki most vagy – Kulcsolta össze a kezét Nori és leguggolt a nő elé.

- Nem kell aggódnod a bátyáidért, mert biztosra veszem, hogy azért vagy ilyen szomorú. Én hiszen, hogy messze vannak minden veszedelemtől és fent északon irtják fülig érő szájjal az orkokat. Borzolta össze Artemys haját Dwalin.

- Nyugodtan kiöntheted a lelked nekünk, hiszen barátok vagyunk. Mosolygott bátorítóan a nőre Dori.

- Megijesztesz minket, ha így viselkedsz – biggyedt le Ori szája – aggódunk érted.

- Édes lányom nem szabad egy álom miatt így felzaklatnod magad. Hiszen nem minden álom válik be – mondta Glóin és Bifur is helyeslően mondta törp nyelven a magáét, amitől Artemys szája szélén megjelent az első igazi mosoly.

- Na, megy ez látod, ne ad meg magad a szomorúságnak – nevetett fel Bofur.

- Mi azt szeretjük, ha vidám vagy – bólogatott Bilbó.

- Ha így besavanyodsz, hogyan fogsz te majd férjet – tette csípőre a kezét Bombur.

- Férjet? Még is ki lenne olyan bátor, aki a mi engedélyünk nélkül udvarolni merne neki vagy Leanak – kulcsolta össze a kezeit Kili.

- Ez igaz nem lehet akárki – csapta össze az öklét Dwalin – erős törpnek kell lennie.

- És gazdagnak – húzta ki magát Nori.

- Meg jóképűnek valami rondaság meg se közelítse őket – Csapot a tenyerébe Bofur.

- Oh, fiúk nem kellene ennyire túlzásba vinnetek – legyintett játékosan Fili és átkarolta Artemyst – hallod lebuktunk – nyomott egy csókot Artemys arcára.

- Mi a fene miről maradtunk le kedves sógor – nevetett fel Tristan.

- Ejnye, fiúk – tette csípőre a kezét Lea – nem illik ilyennel viccelődni. Nézzétek mit műveltettek. Mutatott a nővérére, aki kezébe temetette az arcát.

Múlt árnyaiNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ