Múlt árnyai

69 fejezet: A hegy

Leirthatatlan volt az-az érzés mikor az ajtó kinyílt és feltárult a sötét folyosó és a holdfénytől valamennyit körvonalazni engedett belőle. Pontosan úgy festett, ahogyan Frerin elmesélte neki és ahogyan belépet Thorin után a korom borította folyosóra a szívét a bánat kezdte el marcangolni. Hányan haltak meg itt a hegyben? Hányat emésztette el a láng vagy Smaug feneketlen étvágya? Szomorúan támaszkodott a falnak és lehunyt szemekkel próbálta kizárni a fejéből a hangokat maga körül és érezte a kezei alatt, hogy a hegy él. Ijedten kapta el a kezeit és leplezett rémülettel ment az öccse mellé, majd a szokatlan izgatósságában lévő Thorinra nézet.

- Most jött eé az időd nagyra becsült Zsákos úr, aki hosszú utunkon, oly bátor és találékony útitársunkká vált, hogy betartsa, amire szerződőt - húzta ki magát Thorin és Bilbóra nézet ahogyan mindenki.

- Úgy érted, hogy én menjek le elsőként a titkos járatokba? Kérdezte a hobbit, mire Thorin lassan bólintott - vissza is utasíthatnám a megbízást, mert már kétszer rántottalak ki benneteket a pácból, de ár a szavamat adtam. Kitart velem? Kérdezte Bilbó és nem igazán számított az önkéntes jelentkezők tömegére, nem is érezte magát csalódottnak magát mikor Balin kivételével Tristan és Artemys tette fel a kezeit. De ahogyan a nő keze a magasba lendült Thorin azon nyom le is csapta vasvilla tekintettel kísérve.

- Félútig el tudlak kísérni komám, de utána már magad leszel. Te meg fiam addig maradj a nővéred mellett. Dicséretes a bátorságod, de én jól ismerem a folyosókat - nézet Tristan-ra a törp - sápadt a lelkem.

- Legyen - bólintott a férfi és Artemyhez fordulva leültette a földre miközben a társaik a hobbit-ot biztatták - ugye jól vagy?

- Igen csak aggódom és féltem szegény kicsi Bilbót.

- Én is, de erre ő maga szerződőt és most hallhattad vállalja.

- Más választása nem igazán maradt ezt te is tudod.

- Igaz. A törpök jobban szeretik elvégeztetni mással az utálatos munkát ezt, tudjuk mi is. Bár megfizetik érte még sem a legjobb dolog ez.

- Ha Thorin tehetné beküldene téged. Balin is azért ment, hogy téged megvédjen ugye ezzel tisztában vagy - suttogta Artemys mire a férfi bólintott - rettegek ettől a helytől. Érzem, hogy él a hegy.

- Én is. Az a dög él és arra vár mikor csaphat le ránk. Bárcsak ki tudnálak innen úgy vinni téged, hogy ne vegyenek észre. De ez a törp...

- Öcsém csak óvatosan beszélj, nem szeretném, ha bajod esne a hirtelensége miatt.

- Ha ezt túléljük, fivéreink segítségét kérem és a nagyapánként. Nem engedem, hogy boldogtalanul éld le az életed. Figyelj...

- Bilbó! Állt fel hirtelen Artemys és a hobbit után eret, aki elindult Balinnal.

- Arte... Szólt utána Thorin de a nő leintette. Artemys megállt a hobbit előtt és a vállára tette a kezeit.

- Még mielőtt elmész hadd beszéljek veled - fogta meg a Hobbit kezét és kihúzta az ajtón túlra és leültette az egyik sziklára. A törpök elindultak volna utánuk, de Tristan beállt az ajtóban és olyan fenyegetően meredt rájuk, hogy Dwalin és Thorin kivételével mindenki hátrébb képet.

- Nem kell ott lábatlankodnotok. Hadd beszéljenek négyszemközt - mondta ellentmondás nem tűrően és kezét a kardjának markolatára csúsztatta.

- Egyre jobban gyűlöllek fiú.

- Ahogyan én is téged - felelte csendesen Tristan és lopva kinézet a nővérére, aki a Hobbit mellet ülve beszélgettek.

- Látom, hogy félsz és nagyon ostobának tartanálak ha nem így lenne. De Bilbó tényleg nem kötelező ezt tenned és bevallom, neked nem is szeretném, ha az életedet kockázatnád.

- Tudom, de a szavamat adtam, és ahogyan te is betartott én is.

- Ne legyek én példa drága Bilbóm. Néha a legrosszabb dologra esküszünk és drágán fizetünk érte.

- Te igazából kit tartasz királynak? Thorin vagy az öcsét? Lényeges kérdés nem? Nézet a nőre Bilbó.

- Nem jó, hogy te próbálsz én rajtam segíteni mikor te egy sárkánnyal kell szembe nézned míg nekem csupán Thorinal.

- Van különbség? Kérdezte Bilbó mosolyogva, mire a nő halkan felnevetett - Ám most én nyakig vagyok a slamasztikába jól láttad és ez azon az estén kezdődött, mikor a törpök a küszöbömön vertek tanyát és kifosztották a kamráimat - sóhajtott fel Bilbó - nagy bolond voltam és vagyok is. Minek nekem a sárkány arany - ingatta a fejét a hobbit - miattam itt maradhatna, az idők végéig csak én lehetnék otthon az ágyamba. De hát ez nem megy így.

- Hát nem bizony. Tudod Bilbóm te egy bátor hobbit vagy és roppant jó lelkű is. Így arra kérlek légy nagyon óvatos és, ha a sárkány még is csak él és ne adja ég észrevesz, biztosra veszem, hogy felkelted a kíváncsiságát, mert nem hiszem, hogy érzet vagy látott volna hobbitot.

- Érzet? Suttogta pánikszerűen Bilbó.

- Szimatolt volna. Bilbó akármennyire is kérdezi, ne mond el a neved beszélj inkább talányokba mert azt szeretik. De a névnek hatalma van. Így el ne áruld!

- Nem fogom, ígérem neked - bólintott Bilbó és megpaskolta bátorítóan Artemys kezét, bár ez a gesztus inkább magának szólt, mint sem a nőnek.

- És még valami Bilbó... eszedbe ne jusson onnan valamit ide hozni. A sárkányok mohó teremtmények, akik megérzik, ha valami eltűnik. Így ne tedd.

- Thorin azt mondta, hogy hozzak bizonyítékot...

- Ne tedd - ingatta a fejét Artemys - Bilbó...

- Most aztán elég legyen a csevejből. Zsákos úrnak dolga van, ne tartsd fel asszony! Bődült el Thorin. Artemys összerezzent és bólintott, majd szorosan megölelte a hobbitot és figyelte, ahogyan bemegy az ajtón.

- Mit mondtál a hobbitnak? Kérdezte Thorin és a nő felé nyújtotta a köpenyét - vedd, fel hűvös van már.

- Nem fázom - felelte a nő.

- Nem kérés volt - mondta a férfi ellentmondást nem tűrően és Artemys bólintva magára terítette - hát akkor mond mit mondtál neki?

- Hogy legyen nagyon óvatos.

- És ennyi ideig tartott?

- Természetesen nem, de figyelmeztettem, hogy ne árulja el kicsoda és ne hozzon el semmit ha Smaug él. A sárkányok vissza élnek a tudással.

- Néped babonás dolgaival riogattad? Ingatta a fejét Thorin mosollyal az arcán - Artemys ez tőled vártam a legkevésbé.

- Te is tudod, hogy a névnek hatalma van és, hogy Smaug minden átkozott érméről tud, ami körülötte van.

- De bizonyíték kell...

- Nem szabad felébreszteni Smaug gyanakvását, hogy itt vagyunk.

- Túlaggódnod kedves az egészet. Pihenj egyet - mosolyodott el a férfi és gyengéden megérintette a nő arcát, aki összerezzent - tőlem ne félj, soha nem bántanálak.

- Csak rabként akarnál tartani, mert birtokolni akarsz. Ennek ellenére féltelek, mert az arany utáni mérhetetlen vágyódásod megmérgezte az elmédet, és ha meg kapod úgy gondolom te már elfogsz veszni - suttogta a nő és el lépet a férfitól, aki utána nyúlt volna, de inkább a fejét ingatva vissza fordult és nem törődött a meredély szélén álló nővel.

Lassan érkezett ez a fejezet, de nem volt annyi ihlettem, mint amennyit szerettem volna :( de remélem azért tetszett nektek ez a kis fejezetecske. Nem tudom, mikor jön a következő, de igyekszem vele :)

Mit gondoltok merre fog haladni a történet? Van teóriátok?