Múlt árnyai

108 fejezet: Elválás

Thorin felállt a trónjáról és a lábai elé boruló fiatal nő felé sétált, aki alig pár perce érkezett meg hosszú fárasztó útjáról. Már megérkezése előtt megtudta, hogy unokahúga megszökött otthonról és bár tudta, hogy védve van még is elé küldött egy csapatott, hogy biztosra megérkezzen sértetlenül. Hónapokkal később a leány most a márványra borulva nézet fel rá. Thorin atyai gyengédséggel tette a kezét a fejére, mikor megállt előtte. Amri feltekintett a férfira és rámosolygott és hagyta, hogy megsimogassa az arcát.
- Hát olyan szörnyű ott a helyzet, hogy el kellett hagynod az otthonod mond? Kérdezte végül – miért kellett, hogy ide fuss?
- Mert nem szerettem ott élni és csak hamis szavakat hallottam felőled, akire magam felnézek. Ugye nem zavarsz, vissza oda ahová nem akarok menni? Kérlelte a nő és megfogta a király kezét – hadd maradhassak melletted bácsikám.
- Soha nem küldenélek vissza, ha nem akarsz menni drága leányom. Öröm a szívemnek, hogy itt akarsz maradni Ereborba és nem kívánkodsz el innen, mint a szüleid és bácsikád.
- Anyám és bácsikám dúnadánnak vallják magukat, de én törpnek ahogyan az kell. Nem tagadom meg igaz valómat.
- Te is részben az vagy. Dúnadán.
- Lehet, de nem áll szándékomba azt az utat járni, mint ők. Kérlek, taníts, hogyan lehetek jobb a te véredhez.
- Már jó úton hallatsz gyermekem és most állj fel. Segítette fel gyengéden a lányt Thorin és rá mosolygott – én legkedvesebb unokahúgom mától olyan leszel számomra mintha a lányom lennél. Te leszel Erebor fénylő drágaköve meglásd. Te is látod ugye kedvesem? Fordult felesége felé, aki lassan bólintott.
- Igen, én is így gondolom. Amri, szépsége túlragyogja az összes ékkövet Ereborban. Felelte csendesen Fulän – már előkészíttetettem a lakosztályát. Szeretni fogod – mosolygott a lányra az asszony.
- Köszönöm – hajtotta meg magát Amri a nő felé.
- Úgy gondolom, helyes lenne, ha most oda térnél felfrissülni és pihenni. Nagyon hosszú utat tettél meg és biztosan nagyon elfáradtál.
- Bevallom kicsit elfáradtam, így ha nem gond visszavonulnék, hogy a vacsorakor illően mutatkozzak – nézet Thorinra a lány és a férfi bólintott.
- Menj csak lányom – csókolta homlokon és gyengéden megsimogatta az arcát – vacsorakor találkozunk.
- Engedelmetekkel – hajtotta meg magát mélyen a lány és kisietett a teremből miközben Thorin figyelte minden lépését.
- Milyen szörnyű, hogy el kellett hagynia az otthonát a szülei gyűlölködése miatt. Annyi év telt el, hogy meghalt az űrnő és még mindig dédelgetik az ostoba vak gyűlöletet feléd, kedvesem. Ingatta a fejét Fulän.
- Valóban – felelte a férfi és keserűen felsóhajtott – ahogyan igazából a húgom is bármit is mond. Nem bocsátja meg, hogy Frerin meghalt... részben az én hibám volt.
- Ők választották a halált nem? Sőt azt mondtad, hogy az öcséd rántotta magával az úrnőt. Lépet Fulän a férfi felé, aki zavartan eltekintett.
- Valóban, de akkor is hibásnak érzem magam a döntéséért.
- Nem kellene, hiszen te jót akartál és csak a lelkükre akartál beszélni, hogy amit tesznek, később megbánnak. Elhidegültek volna és boldogtalanok lettek volna egymás mellett, te láttad ezt, hiszen az úrnő a te jegyesed volt. Csupán ő megijedt és ezt használta ki az öcséd, hogy negédes szavakkal elcsábítsa, ezt mindenki tudja. Így nem szabad ostoroznod magad – fogta meg a férfi karjait bátorítóan – most itt lesz Amri, aki kísértetiesen hasonlít rá. Most itt az alkalom, hogy segíts, talán Mahal ezzel próbálja a gyászodat enyhíteni. Nem gondolod? Kérdezte a nő és Thorin halványan elmosolyodott.
- Jó feleség vagy Fulän még látsz bennem jót - suttogta a férfi – de ez nem változtat azon a tényen, hogy az öcsém és Kojela halottak.
- Valóban nem, de az élet megy tovább, és ha kicsit szeretek téged azt szeretnék, hogy boldog legyél.
- Úgy gondolod? Mosolyodott el kínosan a férfi és Fulän határozottan bólintott.
- Igen és most te is tedd rendbe és pihend ki magad, mert a vacsoránál minden bizonnyal élménybeszámolóval fog minket boldogítani a mi drága öhm... kislányunk – húzta ki magát az asszony és Thorin szélesen elmosolyodott.
- Hát nem zavar?
- Mindig szerettem Amrit és üde színfoltja lesz a termeinknek. Boldog vagyok, hogy itt van.
- Ennek örülök. Féltem, hogy nem így gondolod, de valóban most nagyon boldog vagyok, hogy ilyen melegszívű a feleségem, mint te – csókolta meg a nőt Thorin és nejére somolygott – mond te nem vagy fáradt egy kicsit?
- Ejnye – vörösödött el az asszony és eltakarta az arcát, mire Thorin hangosan felnevetett magához ölelve a felségét.