Ne kérdezz! [Befejezett]

7.

- Helo Matt én Lisa vagyok.- mosolyogtam.- Ők itt pedig Kevin a párom, és Emily a barátnőm.- mutattam be a mellettem állókat.

- Örvendek.- mondta, majd közelebb hajolt, és adott két puszit az arcom két oldalára. Kezet fogott Kevinnel,majd Emilynek is puszit adott.

Jó magam nem beszélgettem vele sokat,mindössze néhány szót váltottunk. A párommal viszont jól kijött.

Amyhez mentem,hisz róla és Davidről szól ez a nap. Táncoltunk és jót szórakoztunk. Sokat ölelgetett,és közben elmondta mennyire hiányoztam neki. Le sem tagadhatná, hogy ivott. Fura őt így látni. Régen nem csinált ilyeneket. Legalábbis én nem láttam. Lehet eddig nem volt rá jó oka.

Nem mondom hogy nem ittam,mert azért nekem is lecsúszott pár pohár tömény. Ennek volt köszönhető az is hogy majdnem sztriptízeztem. Aminek Kevin nagyon nem örült. El simítottuk a köztünk lévő feszültséget,és megígértem neki, hogy észnél leszek. Nagyon megértő ember. El sem tudnám képzelni mással az életem. Vele akarok lenni de,van amikor nem. Nem tudok eligazodni magamon,vagy inkább az érzéseimen.

Anyámat egész éjjel kerültem. Apámmal ittam egyet,és kicsit beszélgettünk az elmúlt 2 évről.  Elmondta,hogy már nem erőlteti, amit nem akarok. Tiszteletben tartja,hogy azt csinálom amit szeretek.

- Viszont anyád más tészta.- húzta a száját.- Megígérte, hogy megértő lesz és nem szól bele az életedbe de,ismerjük milyen. Nem fog ez csak úgy sikerülni. Légy vele türelmes.- kérte apám ,és én elgondolkodtam.

- Nem kell megváltoznia! Nem ezért haragszom rá. Tudom milyen ha ráerőltetik valakire, hogy olyan legyen amilyen nem. Úgy szeretem az anyámat ahogy van de,haragszom rá,és nem tudom hogy valaha meg tudok- e bocsájtani. Ne változzon meg,mert én sem tettem, hisz nem akartam az lenni,aki nem vagyok.- néztem apámat és vártam a reakcióját monológomra.

- Örülök a szavaidnak de,azt hiszem te most nem fogsz.- mondta,majd vett egy mély levegőt.- Meg kell értened hogy nem ő tehet arról hogy...

- Ne folytasd!- néztem rá dühösen.