Ne kérdezz! [Befejezett]

34.

-Szia Lisa.- üdvözölt Matt amikor beléptem a házba. Csak rá mosolyogtam. - De jó újra látni, hogy-hogy itt?- érdeklődik kedvesen,majd meglátja a lábam mellett pihenő utazót. Szemöldökét ráncolva néz rám vissza. Már kérdezne de, Amy és David is beér az ajtón a többi csomagommal.

- Áh Matt,segíts felvinni Lisa cuccait Mira volt szobájába!- kéri meg David.

- Persze. Szívesen. Hogy hogy ennyi holmival érkeztél?-emeli fel a táskát.

- Mostantól itt lakik velünk.- karol át Amy mosolyogva.- Gyere igyunk valamit!- húz magával a konyha irányába.- Mit innál hugi?- kérdezi.

- Valami erőset. Anyáéknál nem ihattam de,most le akarok részegedni, és elfelejteni hogy mi történt. Legalább egy kis időre.- meredtem magam elé.

- Oh kicsim. Még most is nagyon fáj?- csak egy hete történt hogy ne fájna. Vicces ez az Amy.

- Ha szakított volna velem, akkor is fájna kicsit de, így megalázni azzal hogy megcsal. Szörnyű érzés. - temettem kezembe az arcom.

- Képes volt téged így megbántani?- hallottam meg Matt ingerült hangját.

- Képzel az a nyomorék a legjobb barátnőjével csalta meg.- mondta el neki Amy.

- Az lehetetlen,mert a legjobb barátnője én vagyok.- erre elkapott a nevetés,majd mindenki mást is.

- Amy nem találom a papucsomat.- kiabált a nővéremnek David. Ő pedig szem forgatva de,nevetve elindult a papucs keresésére.

- Mért nem mondtad el akkor?- gondolt itt a hétvégi találkozásunkra,amikor segített a táskáimmal.

- Mert előtte történt néhány órával, hogy porig aláztak. Egyszerűen nem akartam hogy tudd mit tettek velem.- magyaráztam.

- De hát én is megosztottam veled,ami velem történt.- nyúlt be a hűtőbe.

- Csak hogy nem az nap amikor történt. Teljesen összeomolva és szégyellve magad.- pásztáztam a pultot.

- Mért te szégyellted magad? - kérdezte,  s közben egy poharat tett le elém és egyet maga elé,majd leült a mellettem lévő székre. Kezében volt még egy üveg pia is.

-Nem tudom, csak azt érzem hogy én miattam történt ez. Szégyelltem,szégyellem hogy ez tették velem. Az eszem tudja hogy nem vagyok hibás és hogy nem nekem kell így éreznem de, az érzéseken ez nem változtat. Talán azt szégyenlem,hogy hagytam, hogy ezt tegyék velem,és hogy nem vettem időben észre mi folyik a hátam mögött.