Ne kérdezz! [Befejezett]

38.

-Na jó. Nem mondok semmit. Idővel ezen is túl teszed magad, és akkor majd jöhetnek az igazi férfiak,hogy szebbé tegyék az életed.- mondta Amy.

-Áh,hogy ezen is túl teszem majd magam.- préseltem össze a szám és bólogattam.

- Lisa én nem.- kezdett bele a nővérem.

- Te nem úgy értetted. Tudom,én értettem félre.  Megyek sétálok egyet.- álltam fel a pulttól.

-Lisa.- szólt utánam még Amy, de már nem foglalkoztam vele. Felvettem egy pulcsit, és kiléptem a házból.

Miért? Istenem miért mindig én? Jó tudom hogy van,aki rosszabb helyzetben van de,úgy érzem hogy csak engem büntetsz valamiért. Előbb két és fél éve,és most. Tudom,igen én akartam elhagyni,vagyis nem tudtam mit tegyek. Jelre vártam és megkaptam. Egy elég erős,gyomorszájon ütős jelet. Nem lehetett volna tapintatosabban? Mondjuk csak egy orbitális vita, ami miatt végleg elhagyom. Nem, engem ezzel kell sújtani. Meg kell alázni.  Ráadásul még tegnap este is hülyét csináltam magamból. Most meg itt sétálok nem tudom hol. Remélem azért majd visszatalálok Amy házához. Inkább remélem nem. Már most sírok a feltörő emlékek hatására, nem kell nekem hogy Amy is beszélgetni akarjon róla. A mai mondata után pedig, biztosan elnézést fog kérni. Tudom hogy nem megbántani akart de,rosszul esett. Nem igazán tettem még magam túl azon a napon. Elfogattam hogy ezt kaptam az élettől, együtt élek vele, de attól még fáj. Letörlök két könnycseppet de,már is követi őket a többi.

-Hé szia. Baj van?- szólít le egy férfi.

-Nem, én csak,csak elszomorodtam.- töröltem le arcomat.

- Azt látom de, miért?- simította meg a vállam.

-Csak egy régi, régi dolog miatt. Nem fontos. Vagyis de,nagyon is. De nem beszélek róla.- magyaráztam össze-vissza.

-Értem. Nem innál meg velem valamit?- kérdezte, s közben az arcomat vizsgálta zöld szemeivel.

- Nem is tudom. Van erre felé kávézó?- érdeklődtem.

- Az nincs de, én készítem a környék legfinomabb kávéját.- mosolygott kajánul.