Ne kérdezz! [Befejezett]

87.

- Apa nem kell ezt csinálnod. Nem tartozol neki semmivel ,és közöd sincs hozzájuk.- mondom.

- Az unokám apja, azok kicsik pedig a lányod féltestvérei. Szerinted mit gondol majd ha felnő. A testvérei miért egy otthonban nevelkedtek?- magyarázza.

- Oké apa. Meggyőztél, csak nem tudom. Fura nekem hogy te fogadod magadhoz.-nézek a szemébe.

- Egyedül vagyok, jó lesz, ha lesz társaságom.- mosolyog fáradtan.

- Rendben, akkor hívd fel hogy pakoljon, elmegyek érte!- állt fel Matt.
Bólintottam,majd felhívtam.

- Szia.- szólt bele a telefonba, szomorúan.

-Szia. Van egy jó hírem.- kezdtem bele.

-Az most jól jön. Mi az?-kérdezte.

- Pont rólatok beszélgettünk,és apám felajánlotta,hogy a két kicsivel hozzá költözhetsz.- mondtam el egy szuszra.

- Az apádhoz?- kérdi.

-Igen, és munkát is ad a háznál. Ha oviba járnak majd, eltudsz menni máshova is dolgozni. Addig pedig ez tökéletes.- magyarázom. Igazából rábeszélem, mert érzem hogy nem nagyon akarja elfogadni.

- Lisa,miért ad ilyen lehetőséget az apád? Már mint tök jó meg minden, de mi közöm neki hozzá,hogy ilyen ajánlatot ad?- értetlenkedik.

- Az unokája apja vagy és a lányunk féltestvérei sorsa a tét. Fogadd el,és néhány év múlva újra minden szépen helyre áll! A kicsik miatt Kevin. Te sem akarod hogy intézetben nőjenek fel.- győzködöm.

- Nem,nem akarom. Elfogadom, de mihelyt talpra álltam,viszonozom valahogy a segítségét, és elköltözöm.- egyezett bele végre.

- Oké. Akkor pakolj, mert Matt indul értetek!- utasítottam.

- Akkor le is teszem. Szia.

-Szia.-köszöntem el.

- Matt!

-Igen?- fordult felém.

-Minden rendben? - kérdeztem aggódva.

- Persze. Kikísérsz?- vette kezébe a kocsi kulcsot. Bólintottam,és elindultunk.

- Matt,tudom hogy ez egy fura helyzet, de köztünk nem változik emiatt semmi. Látom hogy zavar téged, hogy Kevin belépett az életünk be.- álltunk meg a kocsinál.

- Bízok benned Lisa, oké? Ne aggódj, most még zavar, de majd ha látom hogy semmi okom aggódni,úgyis lenyugszom.- mondta őszintén.

- Már most is lenyugodhatsz.- mosolyogtam rá.- Nem Kevin aki miatt aggódunk, hanem a mi lányunk testvéreiért.- fogtam a kezét.

- Ezt hogy érted? Magadra,és Kevinre célzol a mi alatt, vagy?

- Matt,rád és rám. Mi vagyunk a mi. Nem vér szerinti, de az apja vagy te is Bellának. Szeretni fog ugyan úgy, hisz mi neveljük fel.- néztem a szemébe, amiben most boldogságot láttam.