Ne kérdezz! [Befejezett]

80.

-Figyelj Kevin!- fordultam hátra annyira, amennyire engedte a biztonsági öv.- Őszinte leszek veled. Szeretném ha velünk lakna, persze bármikor láthatod vagy elviheted magaddal,ha ön magad tudsz maradni. Ellenkező esetben csak nálunk találkozhatsz vele. Esetleg ha harcolnál érte, mindent megtennék hogy hozzám ítéljék,és ugyan csak megbeszélt időpontokban láthatnád.- fejeztem be.

-Szóval nincs más választásom, mint átengedni neked és akkor bármikor láthatom.- nézett szomorkásan.

-Így van,és többé ne találjunk olyan állapotban!- tettem hozzá.

-Rendben. Megbeszéltük. Amúgy sem vettem volna el tőled. Te eltudod tartani,én nem tudnám.- hajtotta le a fejét.

-Mi lett veled Kevin?- kérdeztem rá.

- Nem sokkal az után hogy elmentél,Emily is elhagyott. Inni kezdtem. Fellépni is úgy jártam,majd egy botrányos viselkedésem miatt nem hívtak többet. Azóta mindennap csak iszok. Nem volt célom,de most hogy él a lányunk és láthatom, ez felfoghatatlan. Újra élek,újra van miért küzdenem.- magyarázta.

-Megérkeztünk.- szólt Matt. Visszafordultam,kicsatoltam magam és kiszálltam a kocsiból. Besétáltunk az épületbe,majd már a folyosón belefutottunk Monikába.

-Áh jó napot!!- mosolygott ránk kedvesen.

-Jó napot!- köszöntünk szinte egyszerre.

-Bellához jöttek ma is, igaz?

-Igen. Ma itt van velünk az apukája is.- válaszoltam.

-Értem. Ha nem gond levennénk a vizsgálathoz ma a mintákat.- mondta miközben a lányunkhoz kísért.

-Persze, rendben van. Minél előbb annál jobb.- mondtam. Oda is értünk a tegnapi teremhez. Be is mentünk, majd Monika szolt az egyik nevelőnőnek,aki elment Belláért.

- Szia kicsim.- tártam ki a karom amikor megláttam. Ahogy meglátott futott a karjaimba. Megöleltük egymást mint tegnap,de most nem sírtunk.- Figyelj csak! Hoztam ám én valakit,aki szeretne megismerni téged.- mosolyogtam rá.

- Oké.- mondta aranyosan.

- Ő itt az apukád.- mutattam Kevinre.

-Szia Bella.- térdelt le elé. Felálltam, és Matthez bújva néztem ahogy szorosan magához öleli, és nagyon meghatódtam. Egy ideig figyeltem hogy ismerkednek,majd Mattet magammal húzva, odamentünk hozzájuk.

- Na és várod már hogy legyen egy külön szobád?- ültünk le hozzájuk.

- Azt is kapok?- csillant fel a szeme.

- Hát persze. Ma megyünk vásárolni szekrényt, és ágyat neked. Van elképzelésed milyet szeretnél?- kérdezte Matt. Szinte végig csak mosolyogtam azon, hogy a két fiú hogy elbeszélget, vagy játszik Bellával. Jó, persze én is kivettem a részem. Levették a mintákat is a látogatásunk alatt. Ma igaz nem voltunk nála annyit, mint tegnap,de anyát is megszeretném látogatni, és ezek szerint vásárolni is megyünk. Ezért Kevint haza vittük, és siettünk a kórházba.

-Hali.- köszöntem Amynek és apának. Pont itt vannak ők is.

-Szia kicsim. Hallom találkoztál a kis Bellával. A nővéred mindent elmesélt. Anyádnak is az imént.- fogadott az apám.

- Na és Kevinnel mi volt?- kérdezte Amy.

- Anyával semmi változás?-kérdeztem.

-Ugyan az,mint eddig kicsim.- nézett anyánk arcára apám, csalódottan.

- Értem. Amúgy minden rendben ment. Kevin normális volt. Abba is beleegyezett hogy Bella nálunk éljen.- mondtam,majd elmeséltem mindent.

- Mi most megyünk is. Már egy ideje bent vagyunk. Majd találkozunk.- adott puszit Amy.

- Azt mondják van hogy hallanak minket.- tette apám a kezét a vállamra. Tudom miért mondta. Most hogy egyedül vagyok anyámmal, beszélgethetek vele. Vagyis csak én beszélek hozzá.

- Tudod anya, nem volt szép tőled elszakítani a gyermekemtől. Valamiért mégis úgy érzem, hogy nem haragszom rád. Szeretném hogy lásd őt. Szeretném hogy felébredj. Még sokszor szeretném elmondani, hogy szeretlek, és nem haragszom rád.- néztem az arcára.- Nem akarom hogy itt hagyj minket. Csak egy éve állunk újra közel egymáshoz,nem veszíthetlek el. Sok időt elpazaroltam arra, hogy haragudjak rád. Bárhogy is, az anyám vagy és szeretlek. Kérlek ébredj fel!- miután elmondtam amit szerettem volna, sok puszit adtam az arcára,majd elindultam.

- Na hogy van?- kérdi Matt.

- Semmi változás.- szontyolodok el.

- Sajnálom.- ölel át.

- Ma akkor veszünk bútorokat?- nézek rá.

- Ha szeretnél, de ráér holnap is. Lehet már a boltok sincsenek nyitva.- néz az órájára.

-Akkor menjünk haza!

Épp végeztem a vacsora készítéssel, és mosogattam amikor a telefonom csörögni kezdett.

- Segíts szívem!- kérem meg Mattet mert csurom víz,és hab a kezem.
A telefont a felveszi,majd a fülemhez teszi.

-Igen?- szólok bele,közben pedig egy poharat mosok el.

- Lisa.- hallom meg Amy hangját, majd a szipogását.

- Amy,baj van? Mi történt?- ijedek meg.

- Lisa,most hívtak a kórházból.- küszködik a sírással.- Anya, anya meghalt!- szinte víz hangzik a fejemben a szó. Meghalt,meghalt, meghalt. A pohár hangos földhöz csapódása ránt vissza az ájulástól.