77.

3.3K 211 2
                                    

-Lisa! Mért nem hívtál? Voltál az intézetben? Bella?- nyit ajtót a nővérem.

- Amy azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek a tegnapi miatt.- nézek rá bűnbánóan.

-Jó jó tudom. El van felejtve. Mond már mi volt!- húz be a nappaliba,ahol Adam is játszik az apukájával.

- Reggel ébredés után egyből odamentünk. Elmondtuk miért mentünk,és az igazgatónő készségesen segített. Elmondta, hogy az nap 3 gyermek került az intézetbe, és Bella köztük volt.- mosolyodtam el, lányom arcának felidézésekor.- Elkísért egy teremhez,majd bementünk. Egy perccel később kézen fogva jelent meg a lányommal.- meséltem boldogan. Amy, és David is vigyorogva hallgattak.- Be sem mutatkoztam csak magamhoz öleltem,ő pedig megkérdezte,hogy én vagyok e az anyukája,mert ő sokat álmodott arról, hogy elmegyek érte.- folyt le egy könnycsepp az arcomon. Persze ez csak a boldogságtól.- Órákig voltunk ott és néztük ahogy játszik,beszélgettünk vele. Nagyon intelligens és szép. Csináltam képet is.- vettem elő a telefonom. Kikerestem a galériát, majd a képre nyomtam. Átadtam a nővéremnek a telefont.

- Úristen milyen gyönyörű.- vigyorgott.

- Ez így van. Tiszta anyja ez a lány.- mondta David.

- Miután eljöttünk,elmentünk Kevinhez.- kissé döbbenten néztek rám.- Amit ott találtam,szavakkal nem tudom szépen kifejezni.- fintorogtam.

- Mert mi volt?- nézett rám kíváncsian Amy.

- Disznó ól. Tömény cigi,és alkohol szag. Kevin mint egy hajléktalan,úgy nézett ki. Szerintem minimum 1 hete nem fürdött. Mondtuk neki, hogy holnap visszamegyünk egy fontos ügy miatt,addigra szedje össze magát.- meséltem.

- Mi lett vele?- döbben le Amy is.

- Gőzöm sincs, de nem is érdekel, csak szedje össze magát ha szeretné megismerni a lányát.- magyarázok.

- Na igen. Amúgy mondtad neki,vagy majd csak holnap?- kérdi David.

- Nem volt gyomrom tovább maradni,így majd csak holnap, ha olyan körülmény lesz.- válaszolok.

- Anyánál akkor nem is voltál?- nemlegesen rázom a fejem.

- Nem azért mert haragszom, csak nem volt sajnos időm.- magyarázom.

- Persze, megértem. Ha haragszol sincs azzal semmi, hisz a helyedben  én tuti utálnám.- mondja a nővérem.

- A harag minket is megfertőz,így semmi értelme. A lényeg,hogy most már a lányom velünk lesz.- bújok Matthez.

Ne kérdezz! [Befejezett]Where stories live. Discover now