Ne kérdezz! [Befejezett]

86.

Amikor már teljesen feloldódott a rokonai között Bell, bátran mertem magára hagyni velük.

-Tudunk most beszélni?- léptem Matt mellé.

-Persze.- indultunk el a konyha irányába.

- Matt,kerek-perec kimondom. Segíteni akarok Kevinnek, kizárólag a kicsik érdekében.- mondtam.

-Tudom,viszont félek hogy ezt a nagylelkűségedet fogja ő kihasználni Lisa. Az életben nem keres majd annyit, hogy saját maga fizesse a bébiszittert vagy dadát. Gondolkozz szépségem, mielőtt meggondolatlan döntést hozol. Ők nem a te gyerekeid. Neked akarok jót. - magyarázta.

- De mi lesz a picikkel? Kevint ismerve eltudná látni őket,de pénz híján senki sem lenne képes talpon maradni.- mondtam.

- Jó, én nem vitatkozok, megmondom őszintén, nem szeretném hogy segíts neki. - mondta, én pedig elszomorodtam.- Azt viszont látom, hogy a kicsit sorsát a szíveden hordozod,mert jó szívű vagy. Ezért személyesen fogok neki egy megfelelő munkát keresni,és amíg dolgozik itt lesznek a kicsik Bellel és a dadával.- mondta mosolyogva, az ötlete hallatán, boldogan öleltem meg.

-Köszönöm hogy ilyen megértő vagy. Jó ember vagy Matt,ezért is szeretlek ennyire.- csókoltam meg.- Igazából Bellnek nem kell dada ,mert óvodába jár.- vigyorogtam.

-Oh, tényleg.- esett le neki. A zsebemben a telefonom rezegni kezdett. Jött egy sms,láttam meg a képernyőn. Kevintől kaptam. Megnyitottam, és aggódni kezdtem.- Mi a baj? - érdeklődött Matt.

- Hát Kevin írt.- húztam a szám.- Három hónapja nem fizetett lakbért, így holnap kilakoltatják. A kicsiket visszaviszi az intézetbe.- mondtam el.

- Tessék, most meg majd az jön hogy költöztessük ide.- akad ki Matt, kicsit hangosabban.

-Egy szóval sem mondtam. Eszembe sem jutott, de ha már így említed.- vágtam rá. Persze nem akarom ideköltöztetni.

-Mi a baj?- lépett hozzánk apa. Mivel mindenki a figyelmét nekünk szentelte,elmondtam hogy mi van Kevinnel.

- Arra gondoltam kicsim, hogy annyira egyedül vagyok abban a nagy házban, hogy ha elfogadja, odaköltözhet a két picivel.- találta ki apám.- Gondolj bele, Bell testvérei és Kevint is szemmel tudom tartani. Sőt ha Bell nála lesz akkor végül is nálam lesznek. Nem kell az intézetbe felnőnie az ikreknek, és Bell sem az utcára járna az apjához.- magyarázta.

-Nem is tudom apa. Jól meggondoltad?- kérdeztem.

-Igen, és munkát is adok neki. Úgy dolgozhat, hogy közben a kicsik közelében lehet.