Ne kérdezz! [Befejezett]

43.

Ekkor jöttek be a fiúk.

- Nem zavarunk?- érdeklődött Matt.

- Nem, gyertek csak.- mondta Amy.

- Jobban vagy?- kérdezte kedvesen Will.

- Hát nem rajtad múlott.- szólt be neki újra Matt.

-Nem hozzád szóltam.- mondta Will.

- Na jó,szerintem ti egyszerre ne gyertek be.- állt fel Amy.- Matt lekísérnél a büfébe?-nézett rá.

- Persze. - válaszolt de, látszott hogy nem szívesen megy. Miután elmentek Will leült az ágy melletti kis székre.

- Jobban vagy?-tette fel újra a kérdést.

- Igen, még ma haza engednek.- mosolyogtam.

-Sajnálom hogy ez lett a vége.- hajtotta le a fejét.

-Nem a te hibád. Sokat dolgoztam, és túl vállaltam magam. Erről te nem tehetsz.- érintettem meg az ágyon pihenő kezét.

- Pedig én úgy érzem hogy van közöm hozzá. Elhívhattalak volna egy rendes randira, ahol eszel és pihensz. Nem pedig ilyen hülyeséggel próbállak meghódítani.- magyarázott.

-Te meg akartál hódítani?- vigyorogtam.

- Hát... Igen bevallom. Szeretnék veled többet találkozni. Jobban megismerni, és ha úgy alakul, örülnék ha a párom lennél.- nézett mélyen a szemembe.- Persze csak ha úgy alakul.- kapta el tekintetét. Olyan aranyos ahogy elpirul.

- Szívesen találkoznék veled sűrűbben.- mondtam. Néztem őt és vártam hogyan reagál. Meglepődve nézett rám majd boldogan elmosolyodott.

- Komolyan?- vigyorgott,én meg bólintottam. Nyitódott az ajtó.

- Most már beszélhetek vele én is?- lépett be Matt. Ő is aggódott értem láttam rajta. Talán kicsit még féltékeny is.

- Persze. Akkor én most elmegyek. Hívlak később. Vigyázz magadra.- mosolyogtam rá,majd adott egy puszit. A székecskén most Matt foglalt helyet.

- Hogy érzed magad?- láttam az aggodalmat a szemében.

- Sokkal jobban.- mosolyogtam rá.

- Nem mondom hogy ez az egész az én hibám de, tudom hogy közre játszott ebben az, hogy akkor bunkó voltam veled.- nézett rám bűnbánóan.

- Bevallom akkor pattant el az agyam de, nem csak miattad hanem Amy miatt is. Viszont ez nem ok arra,hogy túl hajtsam magam ennyire. Ez a saját hibámból történt így, nem miattatok.- magyaráztam el.

- Értem. Sajnálom hogy úgy beszéltem veled.- hajtotta le a fejét.

-Nem haragszom. Megérdemeltem. Ha nem beszélsz úgy velem, nem indult volna be a tánc iskolám.- mosolyogtam rá kedvesen hogy megnyugtassam,mert látom hogy belülről emészti magát miattam.