Ne kérdezz! [Befejezett]

58.

Eltelt egy hét mióta haza engedtek. Jár hozzám egy gyógytornász,aki napi két órán át foglalkozik velem. Ilyenkor Matt dolgozik a szobájában. Na meg amúgy is szokott,csak ha szükségem van rá segít. Sokat beszélgetünk és jól érzem magam vele.  Nagyokat nevetünk együtt, és még főzni is szoktunk. Van amikor már csak egymásra nézünk és elnevetjük magunkat. Nem tudom hogy mit érzek amikor vele vagyok, de jót.  Tehát így telnek a napjaink. Szerencsére keveset gondolok arra hogy jelenleg nem tudok járni. A kisbabámra annál többet.  Nagyon fáj az elvesztése. Vajon ez volt az a titok amiről Matt beszélt? Ezt titkolhattam a világ elől? De miért? Szerettem a gyermekem és büszke vagyok arra hogy anya lehettem,akkor miért titkolhattam a létezését? Esetleg más titkom volt amiről én sem tudok?

A következő hetekben végre lábra álltam. Lassan kellett újra hozzászoktatnom a lábam a mozgáshoz. Legalább egy hét volt mire az újra járás után már futhattam. Meglátogatott  Jessica, aki a tánc iskolámat vezeti a balesetem óta. Azt mondta jól megy minden. Végre én is be tudok járni. Persze taxival, mert a kocsim ami volt totál káros lett. Mondjuk arra sem emlékszem hogy volt,vagy van jogsim. A lényeg hogy néhány napja dolgozom már, és lassacskán a tánc is menni fog. Matt is újra el tud járni dolgozni. Vele ugyan olyan jó a kapcsolatom mint eddig. Esténként filmezünk nálam, de mindig elalszom ő pedig eltűnik reggelre. Azt hiszem tetszik nekem. Sőt, többször is gondoltam rá hogy megcsókolom. Sajnos az a baj hogy nem emlékszem arra előtte milyen kapcsolatunk volt. Lehet ő egyáltalán nem gondol úgy rám. Gondolataimból kopogás zökkent ki.

-Gyere.- kiabálok ki. Matt lép be a szobámba.

-Szia. Hogy vagy?- kérdezi kedvesen,mosolyogva.

-Jól vagyok. Beszélhetnénk ha már itt vagy?- kérdem tőle, miközben leül mellém az ágyra.

- Persze,miről szeretnél?- érdeklődik.

- Matt,mi volt köztünk a baleset előtt?-  kérdem meg kerek-perec.  Ő csak rám néz és elgondolkodik,majd válaszra nyitja száját.