Ne kérdezz! [Befejezett]

12.

- Jó reggelt!- köszöntem oda mosolyogva. Lassan kómásan kinyitotta a szemét,és rám mosolygott.

- Neked is.- mondta,majd ásított, és nyújtózkodott egyszerre.

- Csinálok neked is egy kávét. Hogy iszod?- indultam el a pulthoz.

- Simán feketén.- válaszolta. Mire kiöntöttem egy kávés pohárba és felnéztem,már közeledett felém. Egy pólóban és alsógatyában aludt, most pedig így tart felém.

- Amíg megiszod elmegyek,lezuhanyzok. Vagy szeretnél előbb te?-néztem rá kérdőn, és vártam válaszát,míg belekortyolt a kávéjába.

- Ha nem gond lezuhanyoznék mégis de, csak utánad.- emelte rám tekintetét.

- Ha gond lenne,nem ajánlottam volna fel. - mondtam és indultam a fürdőszoba felé.- Egyébként nem lenne gond, ha vissza mennék veled az anyámékhoz? Ott maradt Kevin autója és

- Nem gond. Szívesen elviszlek. Legalább nem utazom egyedül.- mosolygott rám, és közben elbűvölt kék szemeivel.

- Jól van. Köszi.- mosolyogtam vissza, és bementem a fürdőbe.

A hajamból öblítettem ki alma illatú samponom,amikor eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal ruhát. Ez azt jelenti,hogy törölközőbe kell át mennem a konyhán, egyenesen a szobába a szekrényemig. Még szerencse hogy az én törölközőm elég nagy.

Az eddig testemre folyó víz elzárása után, kiléptem a zuhanyfülkéből,és a törölközőmért nyúltam. Amikor viszont, nem hogy felakasztva de, a szekrényben sem találtam,kicsit kezdtem aggódni. Nem azért mert szégyenlős lennék,hanem nehogy túl kihívónak vélje Matt a viselkedésem. Aggodalmamat félre téve,magamra tekertem egy másik törölközőt,ami épp hogy takarta a testem azon részét, amit takarni kell. Összeszedtem minden bátorságom, és kiléptem az ajtón. Matt a telefonját nyomkodta épp. A kávéját már kiitta a pohárból de, még mindig elég nyúzottnak tűnik. Átsuhanhatnék a konyhán de,jeleznem kell,hogy szabad a fürdő.

- Ha gondolod mehetsz zuhanyozni,én végeztem.- mondtam kissé bátortalanul. Mondjuk gőzöm sincs mi ütött belém. Nem szoktam, - ennyire legalábbis - zavarba jönni.

- Igen azt látom.- vigyorgott.

- Ne haragudj hogy így - mutattam magamra.

- Semmi gond.- indult el felém. -Tetszik amit látok.- mondta miközben elhaladt mellettem,és elég közel volt hozzám. Szinte éreztem a leheletét.