Ne kérdezz! [Befejezett]

75.

A nap nagy részében néztem hogy játszik a többi gyerekkel a lányom, és beszélgettem is vele. Azt mondta, ha nagy lesz óvónéni szeretne lenni. Bár tudom hogy ez még lehet változni fog, bármit is szeretne majd csinálni támogatom benne.Miután hosszas búcsút vettem Bellától, és megígértem hogy holnap is jövök, Kevint próbáltam elérni. A régi számán nem volt elérhető. Abban reménykedtem, hogy Emilynél megtalálom.

-Akkor most hova is menjek?- kérdezte Matt,mert ő vezetett.

- Talán előbb ott nézzük meg ahol laktunk régen.- néztem rá.

-Oké. Amúgy nagyon szép Bella,és úgy látom intelligens kislány.- beszélt a lányomról.

- Igen, én is ezt látom.- mosolyogtam.- Olyan nehéz feldolgozni,hogy ez történt velünk. - néztem ki az ablakon.

-Most már együtt vagytok Lisa. Nem sokára apukája is lesz.- Matt nagyon higgadtan kezeli ezt a dolgot.

- Ugye tudod,hogy ez a mi kapcsolatunkon nem változtat semmit?- kérdem tőle.

- Bízom benned Lisa, de bevallom kicsit félek is. Nem azért mert van egy lányod, hanem hogy ez újra összehoz téged Kevinnel.- beszél őszintén.

-Matt, Kevin nekem nem jelent már semmit. Téged szeretlek,és Bellának te ugyan úgy az apukája leszel.- nyugtatom meg.- Már sértődöttséget sem érzek iránta. Egyszerűen semmit. A lányáról viszont tudnia kell, bárhogy is alakult az életünk. Azt remélem, hogy nem akarja majd elvenni tőlem.- kúszik be egy gondolat.

-Na,ez az amit biztos hogy nem engednék meg!  Soha többé senki nem veheti el tőled/tőlünk Bellát!- mondja határozottan. Ettől megnyugszom, mert tudom, ha Matt valamit akar az el is éri.

-Köszönöm hogy mellettem állsz.- nézek rá hálásan. Hamarosan megérkezünk régi,még Kevinnel együtt lakós lakáshoz. -Be jössz velem?- kérdést tettem fel, de igazából kérés volt.

- Persze.- válaszol röviden. Felcsengetek a lakásba, majd újra. Aztán a negyedik csengetés után, se szó se beszéd nyílik az ajtó. Mattre nézek, aki ugyan úgy értetlenül néz rám. Felsétáltunk a lépcsőn, az ajtóhoz érve,nem tétováztam,bekopogtam. A zár kattant,a kilincs megmozdult, majd nyílt az ajtó. Egy leamortizál, mocskos,  alkohol szagú férfi állt előttem. Kevin. Az első ami eszembe jutott, hogy mi a franc történt vele? Döbbenten néztünk egymásra. Ő mert nem számított rám,én pedig mert arra nem számítottam ahogy fogadott.

-Lisa,te mit keres itt?- teszi fel a kérdést, aztán belebüfög a képembe. A tömény alkohol,és cigiszagtól a hányinger kap el.

Ma van drága kislányom szülinapja,ezért ez a nap ünnep számomra,így ma is két részt hozok nektek! 😄😘😙😘😘😙😍😍