Ne kérdezz! [Befejezett]

62.

- Szóval ma mit csináljunk?- kérdi Matt a szülinapján.

-Ez a te napod,amit szeretnél.- mosolygok rá. Széles vigyorral arcán,szemöldökét húzogatja.

-Akkor már tudom is.- kapja el a kezem és húz magával az emeletre.

- Szeretném ha átöltöznél.- állt meg az ajtóm előtt.

-Minek?- nézek rá értetlenül.

- Mert tandem ugrani megyünk.- szemeim kitágulnak, ő meg csak vigyorog.-Na csipkedd magad!- még mindig ledöbbenve sétálok be a szobámba.

-Mehetünk!- robbantam be a nappaliba.

-Na, hova ilyen sietősen?- érdeklődik Amy.

-Tandem ugrunk.- válaszol Matt.

-Ne ilyen gyorsan. Ma nem mentek sehova.- értetlenül nézünk rá.

-Mattet ünnepeljük. Mindjárt is van David. Na meg beszélnünk is kell!- magyarázta.

-Miről? - kérdeztem.

-Majd megtudjátok.- titkolózott.

- Na jó, akkor addig mi a szobámban leszünk.- mondta Matt. Fel is mentünk,majd elfeküdtünk az ágyon.

- Szerinted mit akarnak Davidék?- kérdezte a kezemet piszkálva.

- Azt nem tudom, de van valami ami böki az oldalam.- mosolyogtam rá.

-Na mi az? Csináltam valamit?- kérdezett.

- Nem dehogy. Sokat meséltél a baleset előtti életemről de, azt nem értem, miért nem mondtad soha hogy volt közünk egymáshoz!? Miért tagadtad le?- néztem a szemébe.

- Nem akartam, hogy azt hidd hazudok,annak érdekében hogy velem legyél. Inkább tiszta lappal akartam kezdeni.- magyarázta el. Majd ahogy gondoltam rám nézett értetlenül.- De te honnan tudod?- rá vigyorogtam.- Lisa te emlékszel?- kérdezi döbbenten,és nevetve.

-Igen.- mondom boldogan.

- De hogy? Mikor? Mióta? Mért nem mondtad eddig?- ül fel az ágyban. Követem mozdulatát.

- Két hete kimentem a temetőbe. Rendbe tettem a kislányom sírját. Akiről már te is tudsz. - néztem a szemébe.- Annyira elkeseredtem,és sírtam a fájdalomtól,hogy már fizikailag is fájt a fejem. Akkor még egy ideig sírdogáltam, és arra lettem figyelmes hogy emlékszem. Még pedig úgy, hogy bűntudatom lett mert eltitkoltam előtted hogy volt egy kis lányom, és hogy milyen bunkó voltam veled. Beugrott minden. Szóval így.- fejeztem be a mesélést és rá mosolyogtam.

-Miért nem mondta el már akkor?- kérdezte.

-Mert tudtam hogy szülinapod lesz, és ezzel is megakartalak lepni.- mondtam majd megcsókoltam.