Ne kérdezz! [Befejezett]

35.

-Tudod miért nem vetted észre?- kérdezte Matt, én pedig ránéztem.- Mert jó ember vagy, aki nem tett volna ilyet vele és teljes bizalmat adtál neki. Ettől vagy te jobb nála.

- Mattnek teljesen igaza van Lisa. Ne gyötörd magad miatta.- jött vissza Amy.

- Igyekszem nem gondolni rá.- ittam bele a poharamba öntött alkoholba. Az ital ízétől pár pillanatra összeszorítottam a szemem,aztán magamba ütöttem a maradékot is. Néhány perc után már éreztem enyhe hatását.

Hallgattam ahogy a többiek beszélgetnek minden féléről,közben pedig vedeltem az alkoholt. Nem nagyon figyeltem rájuk. Nevettem amikor ők is, nem amikor nem. Támasztottam a fejem és mosolyogtam. Táncolni vágytam,szórakozni. Így hát kerestem egy erre alkalmas eszközt, majd egy megfelelő zenét. Elindítottam és rázni kezdtem a fenekem. Nagy vigyorral a fejemen táncoltam. Nem érdekelt hogy Amyék mit szólnak ahhoz, hogy hangosan szól a zene,csak élveztem az alkohol által kapott jó kedvet.

Amikor megpillantottam őket,mind mosolyogva figyeltek,mire elnevettem magam. Öntöttem magamnak még egy pohár italt. Épp megakartam inni amikor egy kéz megállított.

-Szerintem nem kéne már innod.- mosolygott rám Matt.

-Szerintem meg ezt még megiszom.- nevettem. Megszólalt az egyik kedvenc zeném,amit az alkohol elfogyasztása után énekelni kezdtem.

-Lisa mi most elvonulunk a szobánkba. Ha érted mire célzok.- kacsintott Amy.

- Oh. Hát persze hogy értem.- vigyorogtam.

- Nyugodtan buliz csak amíg szeretnél. Ott fent nem hallani annyira.- adott puszit, majd Daviddel együtt távoztak. Megláttam Mattet a konyhában pakolászni,és úgy gondoltam odamegyek hozzá.

-Szóval meddig tart?- kérdeztem mosolyogva.

- Mire gondolsz?- kérdezett vissza.

- A fájdalom és a megalázottság érzésére.- néztem rá,de már nem mosolyogtam.

- Attól függ mennyire szeretted. Tudod én végül rájöttem hogy már nem is akartam vele lenni. Na meg felszedtem valakit és akkor jöttem rá hogy már untam a kapcsolatomat.- magyarázta.

- Értem. Mit szólnál hozzá,ha most én szednélek fel téged?- néztem rá csábítóan. Vagyis azt hiszem úgy.

- Ha józan lennél,örülnék neki.- préselte össze a száját.- De mivel nem vagy az, nem hagyhatom hogy olyat tegyél amit megbánnál reggel.- könyökölt a pultra velem szembe.

- Akkor csak csókolj meg!