Ne kérdezz! [Befejezett]

93.

Néhány nap eltelt azóta, hogy megtudtam gyermeket várok Matt-től.  Nem jutottam semmire azzal kapcsolatban, hogy hogy mondjam el. A mai napig. Ugyanis ma beugrott valami.

- Szívem,arra gondoltam, elmehetnénk egy családi fotózásra. Mióta itthon van Bell, csak a mobilommal készültek képek, és szeretnék rendes képeket is rólunk.- mondom el az ötletem ebédnél.

- Hmm. Ez tök jó ötlet.- csillan fel a szeme.- Intézed az időpontot meg amit kell?- néz rám kérdőn.

-Persze, ez természetes.-vágom rá.

- Jól van szerelmem.- mosolygott.

- Kicsim te is örülsz?- fordulok Bellához.

- Igen anya.- bólogat vidáman. El sem hiszem,vagyis még ma is nehezen, hogy itt van velünk az én kislányom, akiről azt hittem meghalt. De nem rágódok a múlton. Szerencsére beilleszkedett a családba, és az új oviba is. Minden tökéletes, ráadásul a kistestvérét hordom a szívem alatt.

Ebéd után Bella aludt, mi pedig megbeszéltük,hogy ha felébred átmegyünk Amyékhez. Megnéztünk egy filmet összebújva,és a végére Bell is megérkezett. Befeküdt mellénk még egy kis lustizásra. Mattel közre fogtuk, és elárasztottuk puszikkal. Szorosan összebújtunk így hárman. A szívemet elöntötte a boldogság, már annyira, hogy majdnem elmondtam a nagy hírt.

- Sziasztok. De jó hogy átjöttetek.- fogadott mosolygósan Amy.

- Szia. Otthon már túl unalmas volt.- léptünk beljebb.

- Amúgy mi is hívni akartunk.- mondta.

-Miért?- kérdeztem értetlen arccal.

- Üljünk le és majd elmondom.- húzta az időt. Megkínált üdítővel, és elmesélte izgatottam, hogy Adam megtette az első lépéseket. Végre leültünk a fiúk közelébe.

- Na,most már elmondod miért akartál áthívni?- türelmetlenkedtem.

- Igen.- vigyorgott.- Daviddel eldöntöttük, hogy megtartjuk az esküvőt.- sikítozni kezdtünk,a fiúk pedig a fülüket fogták be. Gratuláltam nekik,hogy végre házasok lesznek. Nem is értem miért húzták eddig. Mindegy is, mert a lényeg, hogy most már meg lesz.

- Mindenben segítek Amy,csak mondj egy időpontot.- mondtam izgatottan.

- Arra gondoltunk, hogy legyen idő minden megtervezni és lefoglalni, hogy fél év múlva lesz.- mondta boldogan. Egy pillanatra lefagytam,mert majdnem elszóltam magam, hogy akkor nekem háromszor nagyobb ruha kell.

- Tökéletes időpont.- mosolyogtam.