Ne kérdezz! [Befejezett]

81.

Borús, sötét, szomorú nap a mai. Karikás,sírástól duzzadt szemeimet,és sápadt arcomat nézem a tükörben. Fekete ruha borítja a testem,indulni készülünk. Matt vezeti az autót,amivel a templomba megyünk.

Egy hete hogy meghalt az édesanyánk. Miután eljöttem a kórházból rohama volt,bár megmentették, később mégis életét vesztette. Nehéz fel kelni reggelente,ám mégis van motivációm. A lányom. Minden nap bementem hozzá,és bármennyire is akartam leplezni szomorúságom,ő észre vette. Elmondtam neki hogy a mamája felment a mennyországba. A vizsgálat eredménye még nincs kész, arra várunk. Nagyon sok időt töltök Bellával. Valamennyire elvonja a figyelmemet a veszteségről. A szabad időmben a temetést intéztük Amyvel. Mattnek viszont nincs ilyen sok ideje. Valakinek dolgoznia is kell. Az iskola ügyeit Jessica intézi,persze ha kérdései vannak felhív. Teljesen megbízok benne,azóta hogy megmentett a volt a férjétől Willtől. Mert hogy ő az a nő, aki gyermeket várt Willtől. Elmesélte, hogy azért született a baba halva, mert az a szemét megverte őt.

A szent mise végére ért. A plébános nagyon szép beszédet tartott. Végig könnyeztünk a nővéremmel,és apámmal együtt. Lassan halad ki a tömeg a templomból,hogy a temetőbe menjünk. Az úton, ugyan úgy mint ide fele, csendben néztem ki az ablakon. Mintha tudná az idő is, hogy a mai nap számunkra csak a szomorúság napja. Nem süt a nap,egy fénysugár sincs az égen,csak sötét szürke,vihar felhők lepik be az égboltot. A sírkerthez érve, mély levegőt veszek és kiszállok a kocsiból. Mattbe karolok, és így indulunk Amyék után. A koporsó mellé állunk, és a pap elmond még egy beszédet. Utolsó útjára kísérjük az anyánkat. A sírgödörnél megállunk. A könnyeim,mik eddig csak lassan folydogáltak arcomon,most megeredtek. Nem bírom tovább magamban tartani fájdalmas könnyeimet. Matt szorosan magához ölel. Zokogva nézek újra a koporsóra, amiben az édesanyám örök álmát alussza. Lassan kezdik el leengedni a földbe. Hallom Amy keserves sírását,látom apám végtelenül szomorú könny áztatta arcát. Megfogom apám kezét,és most hozzábújok. Együtt nézzük,ahogy visszaadják a földnek a felesége,a mi édesanyánk testét.