Ne kérdezz! [Befejezett]

15.

Amikor megérkeztünk Amyékhez, kicsit meglepődtek hogy én is ott vagyok de,aztán boldogan fogadott új otthonában, és körbe vezetett. David elkezdte kicsomagolni a bőröndjeit, ahogy Matt is. A nővérem szívesen látja vendégül,amíg lakást talál magának. Hogy mért keres lakást? Eddig fogalmam sem volt róla de, itt kapott munkát, viszont lakása még nincs. Persze azt mondja ez a gond hamar a múlté lesz,hisz ez New York. Neki pedig nem kell nagy lakás, viszont lepukkant sem. A nappaliban leültem beszélgetni Amyvel,eközben Mira a fiúkkal a konyhában nevetgélt, és szórakozott. Bevallom kicsit zavar hogy így el van vele Matt. Ráadásul egy ideig együtt is laknak.

- Aztán arra jutottam,lehet hogy könyvet írok.- zökkent vissza ezzel a mondatával Amy.

- Ilyen izgalmasak a vállalatnál a minden napok?- kérdezem nevetve.

- Jaj hisz te nem is tudsz a többiről.- csap a homlokára.

- Miről?- értetlenkedek. Aztán elmesélte. Az egészet. Daviddel való első találkozástól az eljegyzésig. Alig tudtam elhinni,hogy ennyi mindenen ment keresztül.

- Hogy elment az idő. - vettem észre, ahogy az órámra néztem.

- Aludj itt Lisa, kérlek!-nézett rám boci szemekkel Amy. Nagy volt a kísértés, szégyenemre nem a nőverem,hanem Matt miatt. Ezért inkább nem maradok.

- Most nem de,bepótoljuk.- válaszoltam.

- Miért? Olyan sokáig nem láttalak.-mondta.

-  Nekem reggel óráim lesznek, dolgoznom kell, és szerintem nektek is.- adtam a kérdésére választ.

- Matt holnap még nem dolgozik.- mutatott az illetőre aki azonnal felénk kapta a fejét,ahogy a többiek is. Amy felé fordultam.

- Ha te marasztalsz, ahhoz mi köze van Mattnek?- nevettem el magam.

- Nem tudom.- nevetett ő is. A telefonom csörgése zavart meg. A kijelzőn Kevin neve jelent meg.

- Szia szívem.- szóltam bele a telefonba.

- Szia kicsim. Mikor jössz?-érdeklődött.

- Most akarok indulni. Úgy egy óra és ott vagyok.

- Jól van. Itthon várlak.

- Oké. Nem sokára érkezem. Puszi

- Rendben szeretlek.

- Én is szia.

- Szia.- köszöntünk el egymástól. Eszembe jutott hogy nem vagyok egy órányira csak fél de, mind1.

Amyéktől is elbúcsúztam,majd el indultam. Amikor haza értem, és leparkoltam,mintha Emilyt láttam volna ki jönni a bejárati ajtón. Szóvá is tettem Kevinnek de, azt mondta ő azóta nem látta hogy kirakta a lakásánál. Biztos csak nagyon hasonlított rá akit láttam.