Lassan lépkedtem az intézet folyosóján. Nagyon izgultam, hogy minden simán menjen. Gyerekek kiabálása, sikoltozása és nevetése hallatszott minden honnan. Egy hang az ezer közül, az én lányomé. Komótosan odaértünk az igazgatónő ajtajához. Matt bekopogott. Látta rajtam hogy teljesen nyugtalan vagyok. Egy szőke nő lépett ki az ajtón.
-Jó napot! Miben segíthetek?- kérdezte.
-Jó napot! Az igazgatónővel szeretnének beszélni,egy roppant fontos ügyről.- válaszolt a párom.
-Időpontjuk van? Ha nincs akkor adhatok egyet.- mondta a csaj, aki le sem vette a szemét Mattről.
-Nincs, de ez az ügy nem várathat!- válaszolt határozottan.
-Megkérdezem az igazgatónőt, hogy fogadja-e önöket.- indult el. Pár másodperccel később jött is vissza.- Fogadja önöket.- engedett be.
- Jó napot! Monika Silverman vagyok. Miben segíthetek?- mutatkozott be kedvesen.
-Jó napot!- köszöntünk.- Azért vagyunk itt,mert
- Mert az egyik kislány az én lányom.- fejeztem be Matt mondatát.
-Örökbe szeretnének fogadni?
- Nem érti. Az anyám elvette tőlem több mint négy éve a lányom,és most a halálos ágyán elmondta,hogy idehozta be önökhöz.- magyaráztam.
- Ezt most komolyan mondja?- néz rám értetlenül a hölgy. Bólintottam,majd gondolkodni kezdett.- Esetleg egy dátumot tudna mondani, hogy ez mikor történt?- ült le a gépe elé.
- Persze,hisz attól a naptól kezdve úgy tudtam hogy a gyermekem meghalt.- mondtam magam elé bámulva,majd kinyögtem a dátumot is. Beírta a gépébe,és még írt valamit.
- Azon a napon 3 csecsemőt hoztak be hozzánk. Egy 1 heteset egyenesen a kórházból,egy körül-belül másfél hónaposat hagytak az ajtóban,és egy három hónaposat egy idősebb hölgy hozott. Ő viszont információt is adott a gyermekről.
- Az utóbbi az. Az anyám hozta be, és Bella a neve.- mondtam izgatottan.
-Igen a kislány neve Bella. Tudnia kell, hogy hivatalos úton eltarthat még két hétig hogy magához vegye a gyermeket. Ez az idő elegendő ahhoz, hogy megismerkedjenek egymással.- magyarázta el. Valahol tudtam,hogy ma még nem altathatom én de,bíztam benne.- Na meg persze DNS tesztre is szükség lesz, hogy megbizonyosodjunk róla hogy tényleg az ön gyermeke-e.- tette hozzá.
-Értem. Esetleg láthatnám?- kérdeztem meg.
-Persze. Ritka,ha egy gyermekért eljön az igazi anyukája. Nem lenne szívem megtagadni ezt a kislánytól, és öntől sem.
YOU ARE READING
Ne kérdezz! [Befejezett]
RomanceRészlet: -Oké.- néztem a nővérem után, aki elhagyta a helységet. - Szóval bedrogoztál?- fordultam Matt felé,és a kezemmel a térdemen támaszkodtam meg.- Mit csináltál velem?- kérdeztem viccesen. Felült és elég közel volt hozzám. Kicsit zavarba jötte...