Ne kérdezz! [Befejezett]

74.

Monika elkísért egy teremhez. Az ajtajában megálltam. Legalább 50 gyerek futkosott oda bent. Úgy 5 nevelő van velük. Észre sem veszem, hogy már bent vagyok a gyerekek közt. Azt sem hogy az igazgatónő eltűnik mellőlem. Matt mellettem áll, és a hátamat simogatja. Nézem a sok, családtalan gyermeket,akiket elhagytak, vagy eldobtak maguktól. Persze van biztosan olyan eset is, ahol a szülők meghaltak,és senki sem vállalta a kiskorú felügyeletét. Olyan sokan vannak,és ez csak egy terem. Észre veszem Monika közeledő alakját, és lenézek mellé. Kezét egy világos barna, hosszú hajú, barna szemű, gyönyörű kislány fogja. Hirtelen sírás fog el a boldogságtól,hogy újra láthatom. Nem bírom visszatartani, könnyeim utat törnek maguknak. Térdre rogyok, amikor már csak két méter választ el tőle. Amint elérhető távolságba kerül, ölelésembe vonom és sírni kezdek. Zokogok,mert érzem őt,mert láthatom, mert hallhatom szíve dobbanását és elmondhatom neki mennyire szeretem. Szegényem most biztosan azt sem tudja mi történik. Számára egy idegen nő ölelgeti, és sír a nyakába. Gyengéden eltolom magamtól, hogy jobban megnézhessem. Ekkor azt veszem észre, hogy azokban a csodaszép szemiben könnyek gyűltek.

-Édes kis kincsem,ne sírj kérlek!- folynak le újabb  könnycseppek az arcomon.

- De hisz te is sírsz.- szólal meg csilingelő hangon.

- Igen ez igaz.- nevetem el magam de,közbe  mégis könny áztatja arcom. Hátra nézek, és mosolygok Mattre, azt látom ő is szemeit törölgeti a meghatódottságtól.

- Te vagy az anyukám?- döbbenten nézek vissza a lányomra. A boldogságtól, és örömtől szóhoz sem jutok, csak könnyes szemekkel bólogatok.- Tudtam ám hogy eljössz értem, és haza viszel. Sokat álmodtam rólad. De az álmaimban sosem láttam az arcod.- meséli el, én pedig csak sírok.

- Most itt vagyok látod? Nem sokára otthon alszol velem. Addig minden nap be jövök hozzád.- mondom szipogva.

-Miért nem most viszel haza?- kérdezi.

-Tudod a szabályok miatt Bella.- szólal meg Monika.

-Igen így van, Bella sajnos most ezt még nem engedik.- fogom a kezét.- Előbb megvizsgálnak minket,hogy bizonyítást nyerjen, hogy az én lányom vagy. Utána pedig lesz saját szobád, és ott leszek veled,melletted, ha szükséged lesz rám. Mostantól senki,és semmi nem választhat el tőlem.- mondtam neki.

- Ő az apukám?- néz Matt irányába. Basszus,Kevinnek nem is szóltam.