Ne kérdezz! [Befejezett]

36.

Vártam hogy megtegye. Szeme és szája közt cikázott tekintetem,ahogy ő is az én számat figyelte. Már közelített. Becsuktam a szemem, felkészültem ajkai érintésére. Vártam, és nem hiába. Lassan,gyengéden érintette puha ajkait az enyémekhez. Szívem zakatolt, izgultam hogy milyen is lesz.  Először csak kisebb puszikkal ajándékoztuk meg egymást,majd amikor már kezdett elmélyülni...

- Lent vagytok még?-kiabált az emeletről Amy. Elváltunk gyorsan egymástól, a csók hatása alatt álltunk mind ketten. Végül Matt tudott válaszolni.

- Igen,viszont már megyünk mi is aludni. Csak segítek a húgodnak felmenni az emeletre.- nézett végig a szemembe.

- Oké. Aztán semmi huncutkodás. Csak viccelek,azt csináltok amit akartok.- erre elnevettük magunkat.

-Tényleg ideje lefeküdni.-egyenesedett ki Matt. Beharaptam alsó ajkamat kijelentésére.- Külön gondoltam.- nézett rám komolyan.

-Tudod. Nem más vagyok berúgva. Józanul is ugyen erre vágynék, csak gátlásaim vannak és nem merek lépni. Piásan viszont leomlanak a falak, és van bátorságom megtenni, amit amúgy nem tennék.- indultam el a lépcső felé.
Zuhanyzás közben a csókján jártak a gondolataim. Bárcsak folytatódhatott volna. Most is úgy vágyom arra, hogy a szánk összeérjen. Akarom hogy csókoljon,jobban mint máskor. Azzal viszont tisztában vagyok,hogy ez az alkohol hatása. Akkor is megakarom csókolni, ahogy minden találkozásunknál vágytam rá. Most viszont már nem számít bűnnek.

Szörnyen fáj a fejem,ki van száradva a szám,émelygek és kutymorog a gyomrom. Jesszusom. Nagyon rosszul vagyok. Az viszont jobban aggaszt,hogy mennyire rányomultam Mattre. Valamit tennem kell hogy tudja, mit is? hisz igazat mondtam. Oké az alkohol mondatta velem de, nem hazudtam. A lényeg,hogy bocsánatot kérek azért ahogy viselkedtem. Ki keltem az ágyból,majd a fürdőben rendbe szedtem magam. Dolgom végeztével Matt ajtaján kopogtattam.

-Gyere csak.- hallottam meg a hangját.

-Sz-szia. Nem zavarlak.- sunnyogtam be.

-Nem gyere nyugodtan. Jó reggelt. Másnapos vagy?- mosolygott rám.

-Igen. Nagyon.-nevettem kínosan.

- Mi járatban?- érdeklődött.

-A tegnap estéről van szó. Sajnálom hogy..

- Igen,gondoltam hogy ezért jöttél. Még jó hogy leállítottalak.- kezdett el gúnyosan beszélni.

- Hogy mondod?

-Ha már azt is sajnálod hogy bepróbálkoztál,mi lenne ha meg is történt volna!? Hagyjuk az egészet a francba. Nem haragszom. Egyébként sem volt nőies a viselkedésed,de azt hittem legalább vállalni tudod majd.- álltam ott,és köpni nyelni nem tudtam a szavai hallatán.