Ne kérdezz! [Befejezett]

51.

-Szia.- meglepődve de, vigyorogva nyitott ajtót Will.

-Szia.- mosolyogtam rá,már befele sétálva.

- Örülök hogy itt vagy, hívtalak ma.- öntött nekem ásványvizet.

-Igen láttam,csak órám volt és amúgy is jönni akartam, így inkább nem hívtalak vissza.- magyaráztam a kanapén ülve. Nagyon izgultam. Nem tudtam hogy mondjam el neki. Az ujjaimat tördeltem.

- Van valami oka annak hogy jöttél, vagy csak hiányoztam?- érdeklődött.

- Hát igazából beszélni akartam veled arról a csókról.- mondtam ki.

- Igen?- vigyorgott. Sajnos le kell rombolnom a jó kedvét.

- Igen,mivel tudod most lett vége a kapcsolatomnak,és még nem állok készen egy újra. Nem akarom hogy hamis álmokat ringass velem kapcsolatban.- magyaráztam.

-Értem. - mondta elszontyolodva.

-Remélem nem haragszol. Tudod akartam adni egy esélyt de, félek hogy nem menne. Egy ideig szabad szeretnék maradni.- mondtam a szemébe nézve. Lehajtotta a fejét,és vett egy mély levegőt.

- Tudom hogy csak párszor találkoztunk de, Lisa én beléd szerettem. Nem akarlak elengedni, nem tudlak.  Veled akarok lenni. - fogta meg a kezem.

-Will kérlek ne nehezítsd meg!- álltam fel.

- Ne nehezítsem meg.-nevetett.- Még hogy én nehezítem meg.- mondogatta magában. Rossz előéreztem volt. Felállt és rám nézett.- Lisa te teszed nekem nehézzé. Végre úgy éreztem van valaki akivel boldog lehetek.- mondta ingerülten. -Erre te még az előtt dobsz hogy megpróbáltad volna velem.

-Sajnálom Will de, én nem érzek így ezért nem akarlak hamis illúziókba kergetni. Jobb ha tudod hogy nem lehet köztünk semmi. Most megyek és szerintem jobb ha nem találkozunk többé.- indultam el a kijárat felé. Siettem, mert nagyon féltem hogy valami hülyeséget csinál. Már a kilincset fogtam amikor elkapott.

- Sajnálhatod is. Most pedig az enyém leszel akkor is.- kezdett el a kezemnél fogva rángatni.

- Ne. Ne. - sikítoztam. Nem érdekelte hogy már sírva kérleltem. Felrángatott az emeletre,be a szobájába. Durván az ágyra lökött. Próbáltam rúgni,elmászni de, sikertelen volt minden. Elkezdett levetkőztetni. Amikor saját nadrágját gombolta ki, hirtelen az ajtó felé kezdtem futni hátha sikerül megszökni. Nem jártam sikerrel. Elkapott,és "szerencsémre" kikötözött.

-Will ne tedd ezt kérlek! - sírva könyörögtem.-Holnap megfogod bánni és

- Dehogy bánom meg. Hidd el amit élvezek azt nem bánom meg!- mászott rám már nadrág nélkül, merev szerszámjával.