Ne kérdezz! [Befejezett]

100. Epilógus

Mivel később, vagy lehet már most, buliztok, így itt az utolsó rész!

- Úgy tudtam hogy igazam van.- remegtem az idegtől. Bella még alszik, így próbáltam csendben mérgelődni,kétségbeesni,és összetörni. Ez csak addig tartott míg leértem a nappaliba, mert ott ami várt, hihetetlen volt. Tele volt minden fehér rózsával. A kedvenc virágommal. Megsimítottam mindet mi mellett elsétáltam. Mélyen beszívtam illatukat. Ez Matt műve lehet?
Megláttam egy papírkát az egyik csokornál. Egy piros nyíl mutatott jobbra. Odanéztem, és észrevettem még egy ugyan ilyen jelet. Elindultam, és egyre többel találkoztam. Mintha a házunk egy labirintus lett volna. A virág áradat közepén még több rózsa várt. Egy hatalmas csokrot találtam. Szomorúan néztem. Matt vajon ezt intézte tegnap? Én meg elzavartam.
Merre lehet most? Végleg elveszítettem? Hogy lehetek ilyen hülye?  Szeretem őt,nagyon. Az életem szerelme. Hogy hihettem hogy megcsal? Nem vagyok normális. Megpróbálom félre tenni a rózsákat hogy letudjak ülni. Csak hogy amikor visszafordulok,  Matt áll előttem.

-Lisa, én nem hagyhatom hogy ennek az álomnak vége legyen. Nem engedhetem meg magamnak, mert soha sehol nem találnék még egy ilyen csodálatos nőt, mint amilyen te vagy. Az első pillanattól kezdve megbabonáztál, és ez ma sincs máshogy. Ma is ugyan úgy szeretlek, mint két és fél évvel ezelőtt. Sőt, még jobban. Bella haza térése tett minket családdá, és a kis Elly születése tesz minket egésszé.- beszélt végig a kezemet fogva, és a szemembe nézve. Letérdelt elém, ettől a szívem zakatolni kezdett.- Tegyük izgalmasabbá az életünk! Kérlek légy a feleségem!-nyújtott felém egy gyönyörű gyűrűt. Elmosolyodtam,és pityeregni kezdtem a meghatódottságtól. - Ez igent jelent?- kérdezte Matt.

- Igen. - zokogtam,és letérdeltem hozzá,majd szorosan megöleltem. Lágyan eltaszított magától,de csak hogy felhúzza az ujjamra a gyémánt gyűrűt.

- Ezt kerestem ilyen sokáig. A tökéletes gyűrűt. Aztán meg rengeteget terveztem hogy különleges pillanat legyen.- mosolyogtam míg mesélt.- Tegnap viszont megijedtem, így csak ez jutott eszembe. Egyszerű lány kérés, de elmondhattam hogy hol voltam,és miért maradtam ki sokáig. Meg kellett mentenem az életünket, és én nem vagyok olyan kreatív mint te.- kuncogott.

- Nekem így volt tökéletes. Sajnálom, hogy így kiborultam tegnap. Szeretlek Matt.- mondtam,majd megcsókoltam. Nyelveink erotikus táncot jártak. Lágyan, és mohon faltuk egymás ajkát.

Szépen lassan eljött a nagy nap Amy számára. Olyan gyönyörű volt,és boldog. Minden nő megirigyelné,ha látná. Egy csipkés ujjú,hátul kivágott, földig érő, fehér menyasszonyi ruhája volt. A körme, a sminkje és a haja is tökéletesen meg volt csinálva. Az egész készülődés vidám hangulatban telt. Bella és a kis Adam szórta a virág szirmokat előttünk, koszorús lányok előtt. David kissé izgulva várta Amyt az oltárnál. Amikor belépett apánk oldalán a terembe, a vőlegény álla is leesett.  A ceremónia után ebédeltünk és buliztunk. Már amennyire én tudok bulizni. Jól éreztem magam, nem azt mondom hogy nem, de várandósan máshol vannak a határok. Ezért is indultunk haza időben.

Reggel még így is a szokásosnál fáradtabban ébredtem. Reggeli készítés közben, hirtelen belenyilallt a hasamba a fájdalom.

- Matt.- kiabáltam,álcázott nyugodtsággal.

- Igen szerelmem?- lépett be a konyhába mosolyogva.

- Ne ijedj meg, de az előbb éreztem egy nagy fájást. Nem olyan fájdalom volt,ez más és kicsit aggaszt.- mondom el.

- De én ne ijedjek meg?- kéri ki magának.- Azonnal szedd össze a cuccaid, én hozom Bellát, és megyünk az orvoshoz!- rohan fel idegesen a lányunkért. Pár perc múlva már úton is vagyunk. Sietünk, de csak óvatosan.