Ne kérdezz! [Befejezett]

44.

-Erről jut eszembe, Amy azt mondta könyvelőre van szükséged.- érdeklődve figyelt.

- Így van,már hirdetést is adtam fel. - válaszoltam.

- Akkor töröld mert értek a könyveléshez. Profi vagyok benne,és jobb ha egy ismerős a könyvelőd akiben megbízhatsz, mint egy idegen.- mondta és ennek nagyon örültem,hisz igaza van. Nyugodtabban bízom rá, mint valakire akit nem ismerek.- Ja és persze teljesen ingyen dolgozom.- rosszallóan néztem és már mondani akartam hogy dehogy is ám. - Ne is ellenkezz! Abból a pénzből amiből a könyvelőt fizetnéd,vegyél fel egy tánc tanár magad mellé.- fejezte be.

- Én nem is tudom.

- Légy szíves fogadd el az ajánlatom.- kérlelt.

-Rendben. Legyen. Köszönöm.- vettem egy mély levegőt, és rá mosolyogtam hálásan.

- Nagyon szívesen de, most már figyelj oda magadra!- kért meg nyomatékosan.

- Jól van, úgy lesz.- nevettem.

- Nem vicces,mert halálra aggódtunk magunkat.- szólt rám.

- Te is aggódtál?- fordultam felé és kérdőn néztem rá.

- Persze, hisz a legjobb barcsinőm vagy. - nyávogott mint egy hülye picsa. Nem ezt a választ szerettem volna hallani de,legalább megnevettetett. Ezután még Amy is visszajött, most már Daviddel,aki eddig őt helyettesítette.

Szerencsére a nagy vizitre meglettek az eredmények is, amik pont jók lettek,így haza engedtek. David visszament dolgozni,Amy engem tömött otthon minden féle gyümölccsel és vízzel. Persze nem csinálhattam semmit. Legalább volt időm gondolkodni. Ugyanis jelenleg már nem csak Matt az aki iránt érzéseim vannak. Will egy szuper aranyos, helyes fiú akivel szívesen találkoznék többször is. Mattel pedig ugyan úgy állok mint mindig. Még most is vonzódom hozzá, és szívesen vagyok vele. Mindkét fiúval akarok lenni. Ki mondom, mind kettőjükkel le is feküdnék. Igaz Will az akit alig ismerek. Ezért esélyt kell neki adnom. Vagy nem kéne? Most kéne abba hagyni, még mielőtt tényleg éreznék iránta? Mattel kellene foglalkoznom? Valamiért esélyt akarok adni Williamnek. Ajj.  Agyaltam és agyaltam.Így ment ez estig,míg el nem aludtam.