Ne kérdezz! [Befejezett]

32.

- Ja,csak a haszontalan holmikon teszek túl.- mosolyogtam rá.

- Hisz neked duzzadtak a szemeid, sírtál?- lebuktam.

- Igen,mert eszembe jutott a múlt és még ma is nehezen viselem.- tudom csúnya dolog hazudni,főleg a múltamra fogni a sírást de,nem akarom hogy tudja mennyire megaláztak.

- Hogy tudnék segíteni? Mond el mi bánt,hátha jobb lesz. Mi fáj ennyire?- tette kezét a vállamra. Bár mostani idegállapotomba rosszul teszi hogy múltamról faggat. Amúgy is de,most még rosszabbul veszem. Tudom hogy én hoztam fel de,nem akarom hogy kérdezősködjön.

- Mi fáj? Tudod vannak emberek akikkel történnek szörnyűségek,én közéjük tartozom.- mondtam ridegen.- Egyszer már kértelek hogy ne kérdezősködj a múltamról. Erre kérlek most is.- mondtam nyomatékosan.

- Rendben. Ne haragudj!-emelte fel,már szabad kezeit védekezve.

- Köszönöm hogy segítettél. Most már boldogulok.- ültem be a kocsiba.

- Most nagyon pipa vagy rám?- hajolt be az ablakomon.

- Nem dehogy is,csak ma nagyon összejött minden,és még ez is rátett.- néztem magam előtt a kormányt.- Te ne haragudj, hogy úgy beszéltem veled.- fordultam felé,és nagyon közel volt. Annyira hogy nem mert a számon levegőt venni,hátha büdös.

- Ugyan. Semmi baj. - állt el az ajtóból.- Jó utat.- mosolygott.

- Neked is.- mondtam, majd beindítottam a kocsit és elhajtottam.

Hova megyek? Ez vicces,mert haza a szüleimhez. Máshoz nem tudok. Végig az úton féltem. Féltem hogy befogadnak-e vagy sem.

A csomagokkal a kezemben álltam a bejárati ajtóban. Letettem és bekopogtam. Nyílt az ajtó. Kisírt szemeimmel álltam szembe apámmal. Láttam rajta hogy tudja mi lehet az ok, hogy így összetörten bőrig ázva-mert hogy megeredt az eső is- állok a cuccaimmal az ajtajukban. Együttérzést sugároztak szemei. Anyám megjelent a háttérben.

- Tudom hogy mit akartok.- szipogtam.- Viszont szeretném, ha nem mondanátok semmit. Szerettük egymást,őszintén de,eltávolodtunk egymástól azóta hogy..- nyeltem egy nagyot.- Tudjátok mióta. Ideje volt már hogy vége legyen. Nem így hogy megaláz de,kérlek ne szóljatok semmit. Rettenetesen fáj most,így is hisz megcsalt a legjobb barátnőmmel.- folytak a könnyeim.-  Csak egyre válaszoljatok! Haza költözhetek egy kis időre?