Ne kérdezz! [Befejezett]

64.

A szeretkezés végén lehúzta a védelmet nyújtó óvszert, és becsomózta. Gondosan visszacsomagolva,szét tépett csomagolásába helyezte. Az ágyról betakarózva egy vékony pléddel, figyeltem minden mozdulatát. Felhúzta alsónadrágját, mellém feküdt, megcsókolt és boldogan mosolyogtunk egymásra.

- Megyek lemosakszom.- mondta.

- Várj!  Felöltözök mielőtt kinyitod az ajtót.- keltem ki az ágyból. Előkerítettem minden egyes ruha darabot ami az enyém, és magamra vettem. Megigazítottam a hajam, és a sminkem. Még egyszer egymásra vigyorogtunk, és megcsókoltuk egymást. Ölelkeztünk még, amikor valaki kopogott.

-Lejöttök?- próbált benyitni Amy.- Hú bocsi ha megzavartam valamit.- kuncogott. Matt kinyitotta az ajtót.

-Nem zavartál meg semmit sem.- mosolyogtunk rá.

-Aha látom,már túl vagytok rajta.- nevetett az ágy felé nézve, ami az akciónk hatására úgy nézett ki mint egy csata tér kb.

- Na jól van menj már!- mondtam elpirulva.

- Oké,oké nem szekállak, csak gyertek le most már!- mondta vigyorogva.

- Megyünk.- indultam el utána, Matt pedig a mosdóba.

- Na mi olyan fontos?- érdeklődtem, a pultnál ülve.

- Megvárjuk Mattet is.- válaszolt, a hűtőből elővéve a narancslét.

- Itt is vagyok.- szólalt meg a hátam mögött,majd megéreztem kezét a derekamon.

- Nos, mivel már nem bírjuk tovább titkolni,és ma reggel már teljesen biztosak lettünk a dologban, úgy döntöttünk hogy megosztjuk veletek is. Először is boldog szülinapot Matt.- vigyorgott Amy, és elővett egy tortát.

- Köszönöm.- ment közelebb Matt, és adtak egymásnak két puszit, Daviddel ugyan így.

-  A másik pedig, hogy várandós vagyok.- Amyre néztem. Először azt sem tudtam hogy mit érzek. Talán irigy voltam. Majd boldogan mosolyogva gratuláltam, és átöleltem. A nagy boldogságnak, hirtelen előtörő sírás vetetett véget.

- Ne haragudj Amy! Nagyon örülök nektek de, most kell egy kis idő.- rohantam ki a konyhából. Beültem Matt kocsijába, és eljöttem otthonról. Igen, gyakorlatilag elloptam a kocsit. A temetőbe mentem. A kislányom sírjánál leültem. Beszélni kezdtem hozzá.

- Nem tudom miért érzek haragot, azért mert Amynek gyereke lesz. Örülök is meg nem is. Féltékeny vagyok, vagy irigy? Nem bírom elviselni hogy nem vagy mellettem. Nem bírom majd elviselni hogy neki megadatik. Pedig szeretem a nővérem. Bella mond miért érzek így?- folytak a könnyeim.

- Lisa, ne kínozd magad!- érintettem meg a vállam, a nővérem.