Ne kérdezz! [Befejezett]

85.

A beszélgetés után elmondtam Kevinnek, hogy ne essen pánikba, mert valahogy segíteni fogok a picik miatt, de meg kell beszélnem Mattel. Megértette, és míg én Bellát hoztam haza, ő a két kicsit vitte.

- Nos kicsim, ez a mi házunk.- szálltunk ki a kocsiból.

- Milyen nagy. Ti gazdagok vagytok?- kérdezte a kis huncut.

- Mi vagyunk gazdagok, veled együtt. Nélküled nem voltunk azok. Ha arra gondolsz hogy sok pénzünk van-e, akkor igen. Viszont az a te pénzed is.- magyaráztam, miközben kinyitottam az ajtót.

- Milyen szép.- nézett körül.

-Sajnos a mama halála miatt nem volt kedvünk, se időnk kialakítani a szobád, de ebben az a jó,hogy te választhatod ki a bútorokat.- vigyorogtam rá.

-Oké.- mosolygott.

-Gyere megmutatom hol van a szobád!- fogtam meg a pici kezét. Bella nem ellenkezett, jött velem szépen. Kinyitottam az emeleten, a mellettünk lévő szoba ajtaját,majd bement.- Tetszik kicsim? Jó tágas, holnap pedig megvesszük az ágyat és a szekrényeket,meg amire szükséged van.- mondtam vidáman.

- Oké. Lehet hercegnős ágyam? - kérdezte lelkesen.

-Persze.

- Rózsaszín szőnyeget is kapok? Vagy hello kittyset?- folytatta.

-Igen, amit csak szeretnél. Holnap bevásárolunk. Ruhát is veszünk, jó!?- öleltem magamhoz.

-Sziasztok.- hallom meg Matt hangját.

-Szia.- nézek rá.

-Szia Matt.- köszön Bella is,boldogan.

- Tetszik a szoba hercegnő?- öleli meg.

-Igen. Holnap megyünk vásárolni bútorokat,azt mondta anya.- újságolta el. Matt rám nézett,én pedig mosolyogva helyeseltem.

-Na ez jó hír.- mondta.- Van egy meglepetésem. -kérdőn néztem rá.- Néhányan megakarnak ismerni odalent.- mondta vigyorogva Bellának.

- Itt vannak?- kérdeztem izgatottan.

-Igen.- mosolygott,majd felállt.- Szeretlek.- nézett a szemembe.

-Én is Matt.- csókoltam meg.- Menjünk, ne várassuk meg a többieket!- fogtam meg újra Bella kezét. Elindultunk le a lépcsőn,majd a nappaliba mentünk. Apa,Amy és a fiúk is ott voltak.-Sziasztok.- köszöntem mosolyogva.

- Sziasztok.- köszönt hangosan, vidáman Amy.- Te vagy a kis Bella?- ölelte meg egyből.

- Bell ő a nénikéd Amy.- mondtam nevetve.

- Szia Amy néni.- köszönt.

- Szervusz szépségem. Milyen nagy lány vagy.- guggolt le apa hozzá.

- Ő a nagypapád.- mosolyogtam.

- Szia papa.- ölelte meg.

- Ők pedig David és Adam, Amy vőlegénye és fia.- léptek közelebb.

- Szevasz nagy lány. Örülök hogy haza jöttél végre.- mosolygott David.