Ne kérdezz! [Befejezett]

97.

- Nagyon jók ezek a képek. Melyik fotósnál voltatok?-érdeklődik David.

- Kate Grahamnél.- válaszolok.

- Mi is elmehetnénk.- néz Amyre aki gondolkodva nézi a képet. Már visszafogva vigyorgok, de megvárom míg rám néz vagy megkérdi. Úgy látom bizonytalan, és tovább adja a képet Davidnek. Neki semmi sem tűnik fel, így átadja apámnak. Eközben Amy egy másik kép láttán, rám emeli kérdőn tekintetét. Már szólalna meg, de apám megelőzi.

- Lisa csak nem?- mosolyodik el.

- De, de igen.-  mondom ki végre hatalmas vigyorral a fejemen, szinte kiabálva. Matt is boldogan felnevet, David értetlenül néz körbe,Amy pedig  szél sebesen közeledik vidáman felém és megölel.

- Gratulálok. Istenem ez olyan jó hír. Hány hetes vagy? Az esküvőn hatalmas pocakod lesz.- magyaráz.

- Igen tudom.- nevetek.- Egyébként holnap megyünk vissza a nőgyógyászhoz.- válaszolok.

- Babátok lesz?- kérdezi David. Amy ránéz egy "ez most komoly arccal".- Mi van?

- Igen babánk lesz haver.- kezd el vele beszélgetni Matt,majd apám is gratulált és eltűntek a fiúk.

- Mióta tudod?Matt hogy fogadta?- faggat a nővérem.

- Két hete voltam orvosnál. Matt pedig a fotózáson tudta meg.- meséltem.

- Komolyan?- kérdezte, majd elmeséltem mindent részletesen. Az este hosszúra nyúlt,és nagyon jó hangulatú volt. A gyerekek hamar elaludtak így Adam nálunk maradt miután Amyék haza mentek. Apának megágyaztam a vendég szobát,tehát ő is maradt. Matt ivott egy keveset, ahogy David is,ezért nem tudták haza vinni. Zuhany után ágyba bújtam,és már elkényelmesedtem amikor Matt belépett a szobába. Egyetlen igaz szerelmem kanos volt,és ezt onnan tudom,hogy amikor bebújt mellém, átölelt, pucér volt és állt a férfiassága. Egyből csókolgatni kezdte a nyakam és masszírozni a mellem. Nem álltam ellen,mert nekem is kedvem támadt egy jó szeretkezéshez.

Reggel Adam sírására ébredtem. Kiugrottam az ágyból,és átfutottam hozzá hogy megnyugtassam. Amikor ez sikerült, felöltöztettem majd Bellnek is segítettem. A konyhában már apám és Matt a kávéjukat fogyasztották. Készítettem reggelit, majd leültünk az asztalhoz. Adamet megetettem,és közben Bellát is figyeltem milyen ügyesen adogat ő is falatokat unokatesójának. A boldogságomban csak az a szomorú, hogy anyám ezt nem láthatja.