Ne kérdezz! [Befejezett]

47.

Kezemmel még egyszer megmarkoltam a haját, majd végig simítottam a mellkasáig. Eltaszítottam magamtól gyengéden. A szemébe néztem. Várta hogy mit reagálok. Félt, hogy ezzel most elrontott mindent. Pedig nem,csak összezavarodtam. Nem bírtam megszólalni,így csak kisétáltam az ajtón.
Otthagytam kétségek közt. Nem szép dolog de, mentségemre szolgáljon, hogy én se tudom most mi van.
Csak a csók járt a fejemben, míg odaértem Will házához. Becsengettem,majd néhány másodperc múlva nyílt is az ajtó. Will vigyorogva, jókedvűen engedett be. A nappaliban ültünk le. Beszélgettünk, hisz ezért is hívott át. Mesélt a terveiről,és én is az enyémekről. Meséltem a szüleimről és a velük való kapcsolatomról is. Jól éreztem magam vele.  A mosdóba menet megláttam egy képet. Ő volt rajta egy nővel, aki terhes. Nem tudtam hogy mire gondoljak, így megkérdeztem ki ő.

- Will, ki az  a nő veled a képen?- kérdeztem tapintatosan.

- Ülj csak le elmondom.- mondta.- Tudod ő a feleségem volt. Teherbe esett, ettől volt teljes az életünk. Nagyon vártuk a babát. Aztán végül sajnos holtan jött világra. Jessicát annyira megtörte, hogy amikor azt mondtam néhány hónappal később, hogy majd ha készen állunk lehet még gyermekünk, itt hagyott és elvált. Azt mondta ő nem csinálja ezt végig még egyszer de, tőlem nem veszi el a boldogságot.- mesélte szomorúan. Észre sem vettem hogy a szemeimből könny folyik. Csak amikor Will letörölte azokat.- Hé, nyugi,ne sírj kérlek! El kell fogadnunk amit az élet ad, nem tehetünk mást. Már beletörődtem. Váltsunk át egy vidámabb témára!- emelte fel a fejem és a szemebe nézett mosolyogva. Elmosolyodtam gyengén.

- Lehet hogy én lassan megyek. Tudod Amy nem sokára haza ér és jobb ha otthon vagyok. Még a végén kiakad.- nevettem.

- Rendben. Ahogy jónak látod. - mondta.- Elkísérhetlek?- kérdezte.

- Igazából szeretnék kicsit egyedül lenni még.- mondtam.

- Akkor csak egy darabig. Sötét van oda kint.- tényleg besötétedett közben.

- Jól van. - mondtam majd elindultunk. Fél úton megálltunk.- Most már egyedül mennék!- néztem Willre.

- Vigyázz magadra!-nézett a szemembe.

-Úgy lesz. Te is! Akkor, szia.- mosolyogtam. Indultam volna de,megfogta a kezem és maga felé fordított, majd hirtelen meg csókolt. Lassan, lágyan csókolt puha ajkával,mintha egy porcelán babát tartana a karjaiban,ami bármelyik pillanatban összetörhet.