Ne kérdezz! [Befejezett]

84.

Míg Kevin gyermekeihez ment,én Bellának segítettem pakolni.

-Mi lenne kicsim,ha ezeket itt hagynánk a többi gyereknek, és te kapnál másikat?- mosolyogtam.

-Jó, de a gyitetémet hozom.- mondta.

- Akkor minden meg van, ami fontos?- bólintott a drágám. - Megkeressük apát is jó?- mondtam,majd elindultunk. Öt perc össze-vissza sétálgatás után,megtaláltuk Kevint.

-Na mi a helyzet?- kérdeztem.

- Az a két pici ott az enyém.- mutatott be egy szobába, ahol kisbabák aludtak, feküdtek.

- Mi lesz most? Tudok valamiben segíteni?- érdeklődtem kedvesen.

-Haza viszem őket természetesen. Aztán hogy túl éljük-e,azt nem tudom.-látszik rajta hogy fél kicsit.

-Fogd meg apa kezét,egy perc és itt vagyok!- mondtam Bellának. Elővettem a telefonom,és félre vonultam.

-Igen?- szólt bele a telefonba Matt.

-Szia szívem. Képzeld haza hozhatom Bellát.- újságoltam el a jó hírt.

-Lisa ez nagyon jó hír. Elmenjek értetek? Segítsek valamit?- örült és kérdezgetett.

- Nem kell megoldom, de van még valami.- mondtam.

- Mi? Baj van?- kérdi ijedten.

- Dehogy. Kiderült,hogy Kevinnek van itt az intézményben még két gyermeke. Ikrek, és alig három hónaposak.- meséltem el.

-Mi? Az hogy lehet? Kitől?- árasztott el a kérdéseivel.

- Emilytől, és sajnos ő pedig belehalt a szülésbe.- mondtam szomorúan.

-Úristen, Lisa ez igaz?- döbben meg.

-Sajnos igen. Matt, én úgy érzem segítenünk kell Kevinnek. Nincs munkája, egyszerre két babát is kap, hogy nevelje,gondoskodjon róluk. Miből fog megélni? Félek előbb,vagy utóbb ugyan itt kötnének ki a gyermekek.- mondtam el aggodalmamat.

- Hát igen,ez így rizikós, de mi hogy segíthetnénk, mire gondoltál?- kérdezte.

-Nem tudom. Munkát adhatnánk Kevinnek, vagy kereshetnénk neki. A kicsikhez pedig vennénk fel dadát, addig míg helyre nem áll,és ő fizetni nem tudja. Valami ilyesmire gondoltam.- félve vártam válaszát.

-Hú azta. Kevin miatt vagy a gyerekek miatt csinálod?- kérdezett, ám ez a kérdés megsebzett. Nem értem hirtelen miért lett ilyen.

- Matt, egyértelmű hogy a kicsik miatt! Mégis mit gondoltál? Zavar téged hogy segíteni szeretnék neki?- kérdeztem vissza.

-Ezt megbeszéljük otthon! Addig kérlek ne intézkedj jó!? Szeretlek.

-Én is. Szia.- köszöntem el kissé döbbentem.