Ne kérdezz! [Befejezett]

72.

- Lisa! Kicsim!- szólongatott Matt.- Mért beszéltél úgy a nővéreddel?- kérdezte kedvesen. Most ért vissza apámtól,mert hogy haza vitte.

-Nem tudom. Egyszerűen elegem van, és sajnos rajta vezettem le. Nem kellett volna de,ideges vagyok a holnap miatt. Nem tudok haragudni a haldokló anyámra azért amit tett,pedig megérdemelné.- folytak a könnyeim a túlzott idegállapot miatt. Már nem dühöngök, hanem sírok a stressz miatt.

- Jaj kicsim. Holnaptól minden rendben lesz, hidd el!- ölelt át.

-Remélem Matt. Nagyon remélem.- sírtam a mellkasának dőlve.

- Pihenjünk,hogy holnap a legjobb formánkat hozhassuk.- mondta, én pedig bele egyeztem és lefeküdtünk aludni.

Reggel korán ébredtem. Mondjuk nem sokat aludtam. A kávét sem kívántam,csak kész akartam lenni az indulásra. Bár mire én végeztem Matt is,és egy kávéval várt a konyhában. Mivel ilyen cuki volt ma reggel is, nem utasítottam vissza.

-Ugye jöhetek én is veled?- kérdezte.

- Szeretnél?- néztem rá.

-Nagyon szeretném megismerni a lányod.- mosolygott.

- Akkor örülnék ha elkísérnél.- mosolyogtam  én is. Most annyira jó megérzéseim vannak. Mégis kicsit félek. Jó lesz ha Matt ott lesz hogy támogasson.

- Akkor induljunk!- itta ki a kávéját a pohárból. Így tettem én is, majd elindultunk.

A gyerekotthonig egy óra az út. Egy órányira voltam eddig a lányomtól. Mindegy most az a lényeg,hogy újra velem lesz nem sokára,és soha többé nem engedem senkinek, hogy elvegye tőlem. Biztosan gyönyörű az arca,a szemei őszinték és ártatlanságot sugallnak. Mind e mellett biztosan nagyon okos és ügyes kis lány lehet. Annyiszor elképzeltem már hogy milyen lenne, most pedig azt hogy milyen lehet.

Amikor meglátom az intézmény kapuit, a gyomrom görcsbe rándul. Annyira izgatott lettem, hogy a szívem heves dobogása mérföldekről is hallható. Matt kiszáll a kocsiból,majd visszanéz a rám,mert hogy megdermedve ülök a kocsiban.

-Minden rendben?- nyitja ki az ajtómat.- Gyere! Itt van bent a kislányod, arra vár hogy eljöjjön érte az anyukája.- igen biztosan erre vár. Minden intézetes gyereknek megfordul a fejében szerintem, hogy hátha eljön érte az édesanyja. Bellának pedig ez már nem csak egy álom, vagy kívánság.