Ne kérdezz! [Befejezett]

71.

Egy intézetbe vittem. Majd kiugrottam egy autó elé hogy hihető legyen a történetem. Tudom elég nagy hülye vagyok. Sajnálom hogy elszakítottalak a lányodtól. Sajnálom hogy ekkora baromságot csináltam. E levél írásakor már elakartam mondani,de féltem. Írom a sorokat,mert félek hogy túl gyáva leszek a szemedbe mondani hogy hazudtam, és szörnyeteg vagyok. Úgy terveztem,ha lesz bátorságom elmondani szét tépem a levelet, ha nem, akkor a halálom után a végrendeletemmel megkapod. Remélem lesz bátorságom,mert azt is remélem hogy még sokáig élhetek. Látni szeretném hogy boldogok vagytok, sikeresek. Lehet hogy szánalmasan hangzik, de az unokáimat is szeretném meg ismerni.  Bellát is.  Ha e levelet olvasod, ez nem valósult meg. Remélem egyszer megtudsz majd bocsájtani nekem. Sajnálom amit tettem. Szeretlek titeket. Mindig szerettelek és büszke vagyok rád!

Ég veled!

A levélhez volt csatolva az árvaház címe. A borítékban ezen kívül még 2 levél volt. Egy Amynek,és egy az apánknak. Minden féle érzés kavargott bennem amikor lementem a többiekhez. Nagy meglepetésemre Amy is itt volt már, Adammel és Daviddel.

-Sziasztok.- mosolyogtam halványan.

- Szia. Na mi van a levélben? - érdeklődött Amy. Nem válaszoltam, csak átadtam a leveleket. Odamentem a kis Adamhez.

- Hogy vagy kis örökös?- rám nézett és vigyorgott.- Olyan szépen ülsz már. -nekem ez sem adatott meg,hogy lássam hogyan fejlődik napról-napra.

-Mikor mész el a címre?- kérdezte Amy. Mindenki más pedig csak hallgatott.

- Ma már nem tudok, úgy hogy holnap korán reggel indulok.- válaszoltam.

-De jól vagy?- kérdezte aggodalmasan.

-Fogjuk rá.-álltam fel Adam mellől. - Te hogy lennél ha anyánk, azt hazudná hogy meghalt a gyereked, majd egy levélben - szinte halála után-  közölné hogy él, csak ő volt annyira aggodalmas és szerető szülő hogy elvette tőled. Te jól éreznéd magad abban a tudatban hogy nem láttad hogyan fejlődött,hogyan tanult meg járni beszélni a gyereked? Vagy ha nem segíthetted őt,ha elesett nem szaladhatott oda hozzád?- akadtam ki.

-Tudom hogy rossz most neked, de nem én vagyok a bajod forrása. Tudni akartam hogy vagy,látom hogy nem jól. Majd holnap visszajövünk, ha már jobban leszel.- kezdett el összepakolni. Nem foglalkoztam vele, csak felmentem a szobába.