Ne kérdezz! [Befejezett]

13.

Elindultam a szoba felé de,éreztem bőrömön hogy engem néz. Szinte felperzselte a bőröm.

- Törölközőt merre találok?- erre visszafordultam.

- A WC-vel szembeni szekrényben.-válaszoltam,majd bementem a szobába.

Mire én elkészültem teljesen, Matt is útra kész volt. Mondjuk valami furcsa volt rajta. Nézhettem egy ideig,keresve a különbséget a tegnapi, és mai Matt között, mert ezt szóvá is tette.

- Van rajtam valami? Csak mert egy ideje nagyon vizsgálsz.- vigyorgott.

-Nem. Ne haragudj. Valami olyan más rajtad és nem jövök rá mi az. Ennyi az egész.- mondtam belepirulva. Mégis milyen ciki már ez. Úristen,itt bámulom kitudja mióta, és kitudja mióta jutott a tudomására. Túl lépve ezen a kínos helyzeten a táskámba kezdtem belepakolni a mobilom és néhány apróságot,amire valószínűleg nem is lesz szükségem.

-  A szemem.- szólalt meg Matt.

- Hogy mondod?-kérdeztem meg,hisz nem értem miért mondja.

- Kivettem a kontaktlencsémet amitől kék volt a szemem,és beraktam egy normálisat mert elfogyott a kék.- magyarázta meg a furcsaságot,majd vágott egy "érted?" fejet.

- Most hogy így mondod tényleg.- nevettem. - Magamtól talán sose jöttem volna rá. Egyébként ez is nagyon jól áll. - mondtam ami épp az eszembe jutott barna szemeit látva, majd rájöttem mi is volt az. Elpirultam és a kezemmel takartam el az arcom.

- Kösz.- csak ennyit mondott,ezt is öntelt vigyorral.

A kocsihoz leérve,udvariasan kinyitotta az ajtaját,majd miután beültem becsukta. Beült ő is,és elindultunk. Néztem az elsuhanó épületeket, és az elhaladó járműveket. Közben az járt a fejemben, hogy vajon sikerül-e elkerülni a beszélgetést a szüleimmel.

- Nem tervezel közelebb költözni újra a családodhoz? - kezdeményezett beszélgetést,néhány perc csend után.

- Nem. Még csak eszembe se jutott ilyen hülyeség.- nevettem ki. - Mért kérded?

- Hát gondoltam hiányoznak vagy valami. Esetleg a békülés útjára léptetek. Nem tudom.- rántotta meg a vállát.

- Még nem tartok ott hogy megbocsájtsak. Még nem telt el annyi idő, ami begyógyítaná a sebeket. Talán soha nem is fog.- töprengve néztem magam elég.

- Soha ne mond,hogy soha. - tette hozzá Matt.

- Te nem tudod min kellett keresztül mennem, tehát ne osztogass nekem tanácsokat sem. - vágtam hozzá elég durván.