Ne kérdezz! [Befejezett]

14.

- Igazad van, ne haragudj! Csak beszélgetni akartam.- kért bocsánatot.

- Csak ne rólam!-mondtam. Közben pedig már megbántam, hogy úgy beszéltem vele.

- Nem gond ha előbb beugrunk Davidhez,mert ott van tiszta ruhám és átöltöznék?-kérdezte meg.

- Nem gond,nyugodtan.- mondtam érzelem mentesen. Nem volt kedvem további bájcsevejre. Feszült voltam és kissé ideges. Nem tudom mit hitt,hogy majd elmesélek neki mindent? Alig ismerem őt. A legjobb barátnőm se tud a múltamról. Nem gondolhatja,  hogy majd neki öntöm ki a szívem. Attól hogy van köztünk némi vonzódás, - vagyis az én részemről legalább is - még nem bízok benne annyira,hogy a múltamat vele beszéljem meg. Igazából senkivel sem szeretném.

Az út csendesen telt de, lassan megérkeztünk Davidhez. Innen a szüleim háza 20 percre van kocsival. Felérve az emeletere, és belépve a szobába, azt vettük észre hogy egy csomó bőrönd sorakozik a szoba közepén.

- Halihó. - szólt Matt. David előjött a fürdőből.- Mi a fenét csinálsz?-érdeklődte meg.

- Sziasztok. - köszönt mind kettőnknek,majd közelebb lépett és három puszival üdvözölt. - Hogy vagy?- mosolygott rám. Matt pedig már elment átöltözni.

- Kösz jól, te? Mi ez a nagy pakolás?- tettem fel én is a nagy kérdést.

- Amy sarokba szorított.- nevetett- Azt mondta ha szeretem, odaköltözök hozzá. Nem mintha nem szeretnék.- tette fel védekezőn kezeit. Ezen jót kuncogtam. - Ja és a kocsitokat is átvittük oda,mert Amy szerint nem szívesen mennél a szüleitekhez.- mondta.

- Oh ez remek. Köszönöm.

Míg Matt rendbe szedte magát,és David körül nézett hogy mindent elpakolt-e, én csak néztem ki a fejemből. Aztán végre indulhattunk. Lecipeltük a bőröndjeiket,mert hogy Mattnek is volt 2, közben pedig megtudtam hogy Amy félórányira lakik innen,pont arra fele amerről jöttünk. Ez nem csak azt jelenti hogy potyára jöttem el idáig, hanem azt is hogy gyakran megtudom majd látogatni,mert csak félórára lakik tőlünk is. Az úton a fiúk elől beszélgettek, engem pedig hátra száműztek.