Ne kérdezz! [Befejezett]

55.

Miután sokkolt az orvos minden fontos tudni valóval, magamra hagyott a családommal. Anyámat nem szívesen látom, a történtek miatt. Végig ellenezte hogy megtartsam a babámat,  egy nap hirtelen megszereti és sétálni viszi. Persze ekkor éri őket baleset. Lehet hogy paranoiás vagyok de, nekem ez fura. Három év telt volna el? Nekik lehet, de nekem nem. Igaz hogy csak a beleset miatt érzem úgy,hogy abban az időben vagyok de,az érzéseimnek nem tudom megmagyarázni,hogy ne fájj ennyire mert három éve volt. Gőzöm sincs hogy mi van. Teljesen elveszettnek érzem magam.

-Kicsim. Hozzunk neked valamit?- kérdi az anyám.

- Eleget tettél.- mondom neki durván.

- Sajnálom. Úgy látom nem kívánt személy vagyok. Nem zavarok tovább.- ment el. Apám is elment vele, csak előtte puszit adott és elköszönt.

- Én azért maradhatok?- mosolygott Amy.

-Igen. Mesélnél nekem az életemről?- fordítottam felé a fejem.

-Persze, de kizárólag a jó dolgokról.- bólintottam hogy értettem.- Szóval, befejezted a tánciskolát és saját vállalkozásba kezdtél. Nagyon jól megy, amit az bizonyít,hogy egy hete vettél fel egy Jessica nevű lányt magad mellé,mert sok csoportod van. Ja, és velem,a vőlegényemmel,meg Mattel élsz együtt,az én házamban. - vigyorgott. Elmosolyodtam de,nem volt őszinte tett. Szomorú vagyok, mert nem emlékszem semmire.- Képzeld,te és a tánc csoportod voltatok az eljegyzésen. Vagyis David téged kért fel hogy táncoljatok,és ő a végén kérte meg a kezem.- mesélte boldogan.

-Gratulálok Amy.- mosolyogtam rá.- Tudod jó lenne emlékezni ezekre.

-Jaj Lisa. Hidd el fogsz! Csak türelmesnek kell lenned. Bemutathatom Davidet?- kérdezte.

- Persze.- mondtam. Kiment és épp megláttam anyámat a folyosón. Hát még sem ment haza. Amy, David oldalán jött vissza.

- Helo Lisa.- mosolygott együtt érzően.

-Szia. Te vagy David?- kérdeztem.

- Igen. Ismerjük ám egymást nem rémlik?- próbál hülyéskedni. Elmosolyodok, mert jól esik hogy jókedvre akar deríteni.- Jó oké, szar vicc.- nevet kínosan.

-Semmi baj. Értékelem hogy segíteni akarsz.- mondtam. Még egy kicsit beszélgettünk. Meséltek arról hogyan találkoztak, és hogy kötöttek ki egymás mellett végleg.  Izgalmas sztori volt, de én végül megint csak Bellára tudtam gondolni.