Ne kérdezz! [Befejezett]

92.

Az orvos mintát vett a hüvely váladékomból, azt el tette a megfelelő helyre,majd visszatért hozzám.

-Leteheti a lábait,de ne keljen fel!- mondta. Úgy tettem ahogy kért.- Tegye szabaddá a hasát,kérem!- felhúztam a pólóm. Zselét nyomott a hasamra,majd elkezdett ultra-hangozni. Tudtam mit kell látni ha terhes vagyok,ezért nem is mertem oda nézni. Mondjuk úgyis megtudom perceken belül,hogy várandós vagyok-e. A szívem olyan hevesen vert, hogy szerintem a doki is hallotta. Visszatette a helyére az ultrahangot, és rám nézett. Zavartan néztem rá, és magamban hajtogattam hogy "csak mond hogy terhes vagyok".- Nos kisasszony, nem kell aggódnia, azért nem volt havi ciklusa, mert ön várandós.- közölte mosolyogva, és amikor tudatosult bennem,amit mondott, felszabadultan vigyorogni kezdtem.

- Doktor úr ez fantasztikus.- szólaltam meg. - Lehet tudni hány hetes?- kérdeztem.

- Még nem lehet pontos dátumot mondani, talán 4-5 hetes lehet. Két hét múlva jöjjön el újra, és akkor már megtudom mondani.- magyarázta. Közben elindultam felöltözni.- Azt javaslom folsavat kezdjen el szedni. Azzal nem árt, de segíthet. - mondta mondta, de nem nagyon tudtam figyelni a hír miatt. Amikor kész voltam,  leültem az orvossal szembe.- Adunk egy időpontot, akkor tessék visszajönni. Első gyermek?- kérdezte.

- Második. Van egy 5 éves kislányom.- büszkélkedtem.

- Akkor tudja, hogy az első trimeszterben előfordulhat spontán vetélés!?- nézett rám,én csak bólintottam.- Rendben,bármi panasza van, jöjjön el hozzánk.- adta a kezembe az időpontos papírt,és egy receptet.

- Köszönök mindent doktor úr!- néztem rá hálásan.

- Nagyon szívesen. Viszont látásra!

- Viszlát!- mondtam, majd kisétáltam egy hatalmas vigyorral a fejemen.

Haza felé azon gondolkodtam, hogy hogy lepjem meg ezzel Mattet. Mit találjak ki? Most mondjam el egyből, vagy tervezzem meg? Egyszerűen mondjam el,vagy csak utalást tegyek rá? Jaj, ezt nem lehet csak úgy előadni. Valamit ki kell eszelnem,de mit? Egész hazáig gondolkodtam, de nem jutottam semmire,így ma még nem mondok semmit. Otthon neki álltam ebédet készíteni. Egy pillanatra megálltam, és a kezem a hasamra tettem, majd mosolyogva megsimítottam.