Múlt árnyai

1 fejezet: Találkozás

Artemys feldobta a lábát az asztalra és lehunyt szemmel élvezte a kellemes dohányt, amit a minap tudott beszerezni az egyik hobbittól, aki a haza felé tartott a Megyébe. Ő maga a Pajkos Póni nevű fogadóban pihent meg és várt már három teljes napja. Gyűlölt várakozni, főleg olyanokra mint Gandalf, mert hát vele lett volna találkozója. És az olyanok, mint Gandalf semmit sem siettek el. Artemys nagy füstkarikákat fújt a kedvesen, melegen pattogó tűz felé, szabad kezével pedig a nyakában logó talizmánt forgatta. Az ablakot verték a súlyos esőcseppek, és mikor kopogtattak, a nő az inge alá rejtette a talizmánját. Nem szólalt meg csak a kardja markolatát ragadta meg szabad kezével, és pöfékelt tovább. Nem sokkal később az ajtó kinyílt és Artemys nem lepődött meg, hogy a mágus állt az ajtóban csöpögő köpenyben és hegyes süvegében, amiből szintén csavarni lehetett volna a vizet.

- Jó estét – köszönt Gandalf nagy udvariasan.

- Már akinek, öreg – mondta kissé sötéten a nő. Gandalf a kandallópárkányon lévő kis kampóra akasztotta útiköpenyét és süvegét.

- Miért vagy ilyen mogorva velem, édes lányom? – ült le az öreg, még mielőtt a nő hellyel kínálhatta volna. Artemys csak összeráncolta a szemöldökét és a gondosan kifaragott pipája szárát kezdte rágcsálni.

- Három teljes napja – Kezdett bele visszafojtott hangon a nő – Három teljes napja várok rád mindhiába. Három napja esz itt a fene, miközben semmi hasznosat nem csináltam azon kívül, hogy kivágtam az ajtón egy nagy pofájú embert. És ezt mindazért, mert te hívattál engem valami nagyon fontos ügyben. Hidd el nekem, barátom, én nem vagyok olyan elnéző, mint a fivéreim és nővéreim. - Fújt felé egy nagy adag füstöt, mire az Gandalf egyetlen intésére szertefoszlott vágtató ménes alakjában.

- Nehezebben ment, mint gondoltam.

- Még is mi? Az ügyedről nem szóltál semmit. Mi olyan fontos, hogy a messzi északról ide rohantam nyugatra, miközben a fivéreim vadásznak rám?

Gandalf hátradőlt a székben. Artemys gyanakvóan ráncolta össze a szemöldökét.

- Gyere be – kiáltotta az ajtónak. Artemys várakozóan pillantott a nyikorgó ajtó felé, amin egy törp lépett be. Gandalf egy pillanatra látta a nő szemében a döbbenetet, ami azonnal el is tűnt, mikor a törp becsukta az ajtót. Artemys úgy ugrott fel, mintha csatakürtöt halott volna.

- Erre engem rá nem veszel – sziszegte a nő.

- Miért ugrálsz itt nekem és tiltakozol, ha nem is tudod még, mire készülök?

Artemys elnevette magát és a hajába túrt.

- Ó, a bátyáim mindig mondták nekem, hogy egy nap valami bajba akarsz vinni. De azért ez túlzás. Az a törp ott ni – mutatott az összekulcsolt kezű, sötét szakállú, kék szemű törpre – az ott Tölgypajzsos Thorin. És nem hiszem, hogy a rokonait akarja felkeresni egy mágus társaságában. Miért van olyan érzésem, hogy valamiféle átkos küldetésbe akarsz bele rángatni. Talán ügyetekhez Smaugnak is köze van?

- Miért vesztegetjük a drága időnket erre a nőszemélyre, Gandalf? Ez - Mondta gúnyosan, lenézően Thorin.

- Te most...ő most komolyan le nőszemélyezett? - Artemys a törpre meredt és kissé feléje lépett - Mit képzelsz magadról? – förmedt rá.

- És te? A nevemet tudod, de tudod ki is vagyok én valójában, hogy ilyen hangot ütsz meg velem szemben? Tegezel, mintha régi jó barátok lennénk- Vágott vissza a törp.