Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

18.

Reggel előbb keltem fel, mint Andy, a karja már nem volt az enyém alatt. Hátat fordítva nekem aludt tovább.

Felkeltem az ágyból, halkan, lábujjhegyen mászva a szekrényemhez siettem. Elővettem egy farmert és egy egyszerű zöld pulcsit, majd a fürdőbe mentem.
Letusoltam, majd tettem fel egy kis sminket, hogy vállalhatóan nézzek ki mire felkel. Belenézve a tükörbe, azért valjuk be, hogy kell az a smink, mert jelen pillanatban úgy nézek ki, mint akit most visznek a diliházba.
A hajamat kivasaltam, aztán felöltöztem.

Andy még mindig alszik. Lemegyek a konyhába, hátha anya már készített valami reggelit.

Anya épp apa elé tette a reggelit, az öcsém meg javában pancsolt az étellel, már nézni is rossz volt.

- Jóreggelt! Hagyd, majd én megetetem! - leültem az etetőszék mellé, letöröltem az étlapot Noel ruhájáról, és homlokáról, majd a kezembe vettem az irányítást.

Andy is felébredt.

- Jóreggelt! Elnézést, hogy ilyen későn keltem! Ah, és Peter, köszönöm a ruhát, Emily ágyára tettem.
- Nincs mit fiam! Ma is maradsz nálunk? - Andy rám nézett, helyette én válaszoltam.
- Ha már így alakult, igen. De nem egész nap. Holnap nekem sulim van, ezért délután vissza indulunk a városba. Neked jó így szivem? - a szivem szót kicsit érzékien kiemeltem, mire Andy szeme megcsillant.
- Persze drága, ahogy neked jó!

Tovább etettem Noel babát, anya leült apához reggelizni, de előtte Andy-nek is szedett a fincsi szalonnás reggeliből.

- Tudod, ma terveztem, hogy elmegyek horgászni a közeli tóhoz. Velünk tartasz? - fordult apa Andy felé.
- Ez jól hangzik! Szívesen!
- Menjünk mindannyian! - szólt közbe anya nagy lelkesedéssel.
- Benne vagyok! - válaszoltam én is.
- Reggeli után indulhatunk is. Addig készítek harapnivalót az útra. - mondta anya, mire közbeszóltam.
- Majd megcsinálom Andy-vel, te nyugodtan foglalkozz Noellal.
- Rendben. Ha segítség kell csak szólj! Megyek és tisztába rakom ezt a kis rosszaságot!

Apa a kocsiba pakolta be a horgászáshoz szükséges dolgokat, anya az öcsemmel volt fent az emeleten, én pedig Andy-vel csináltuk a szendvicseket az útra.

- Az a "szivem" megjegyzés nagyon bejött. - állt mellettem a konyhapultnál.
Féloldalt láttam, hogy a szája mosolyra fakadt, közben a kenyeret kente meg vajjal.
- Nem kell úgy megszokni.. - nyújtottam felé a nyelvem.
- Tudod mi lesz, ha sokat nyújtogatod a nyelved? - letette a kenő kést a vajasdoboz tetejére. A szemembe nézett. Most más volt a tekintete, mint amit megszoktam. Láttam benne valami vadságot, de ugyanakkor nagyon is komoly volt a nézése.
- Mégis mi? - kérdeztem karba tett kézzel.
Közelebb hajolt a fülemhez.
- Az legyen az én titkom. De neaggódj, a végén élvezni fogod minden percét! - suttogta.

Andy elővette ezt a nőcsábász énjét, ami meg kell vallani nagyon dögös.
Nem akartam egy nyámnyila csajnak tűnni ezért megszólaltam én is.
A fülébe súgtam, ugyanúgy, ahogy ő tette.

- Előttem nem marad semmi titokban!

Megnyalta a szája szélet, mosolyt biggyesztett az arcára, majd újra megfogta a kenő kést, és folytatta a szendvics készítést.

- Ideje lenne miharabb utána járnod! - tett célzást.
- Mindent a maga idejében!

Mind a ketten tudtuk, hogy a csókhoz köze volt a mi kis párbeszédünknek. Őszintén, nagyon akarom azt a csókot, de nem szeretnék nyomulósnak látszani. Egy lányhoz ez nem illik ilyen helyzetben.. szerintem.

Leértünk a tóhoz.
Apa előpakolta a kis horgász székeket, a horgászbotot.

Andy mellettem ült, anya és apa medig mellette.

Apa bedopta a csalival együtt a horgászbotot a vízbe és vártunk.

- Régen szerettem horgászni. Édesapám mindig elvitt magával, amikor egy kis ideje volt. - mondta Andy a vízre merengve.
- Akkor gondolom értesz is hozzá. Nem így van? - apa erre felfigyelt.
- Hát, amennyire kell igen.
- Nos, akkor a következő dobásra te rakod fel a csalit!
- Rendben! - megjött a kedve mindenkinek, még nekem is. Kíváncsi voltam hogy tud horgászni. Belőle ugyan nem nézném ki.

Első kapásra egy apró keszeg félét fogtunk.

- Te jössz! - szólt apa Andy-nek.

Oda sétált, megfogta a csalit majd a horogra rakta.
Nem bírtam kiállni ezért én is oda mentem, hogy nézzem a műveletet.

A botot bedopta a vízbe, úgy akárcsak egy profi horgász.

- Mindig meg tudsz lepni! - mondtam elismerően nézve.
- Ez még semmi! - a hangjában titokzatosság volt.

- Emily! - szólt anya a kocsihoz érve.
- Igen anya?
- Szivem, a szendvicsek merre vannak?

Na igen, a szendvicsek otthon maradtak..

- Ó, bocsi de kiment a fejemből! Megcsináltuk, de nem pakoltuk be a kocsiba.
- Nem gond, a közelben van egy kis étterem. Onnan majd hozunk valamit. - mondta apa.
- Remek! Menjetek csak, addig Noellal leszek.

Megfogtam a babakocsit, beletettem az öcsémet. Kezébe adtam egy csörgő játékot, azzal elvolt.

Andy-nek kapása volt.

- Légysziii! Hadd szedjem ki én!
- örültem meg, mint egy kisgyerek a mozgó úszó láttán.
- Tessék! Vigyázz, mert elég nagy hal!

Nagy harcot vívtam a hallal. Nagyon nehéz volt, de nem akartam besülni előtte. Én akartam kifogni, hát kifogom!

Húztam, húztam a halat ki a vízből. Már majdnem kint volt a tó szélén, mire a hal rántott a boton. Nem nagyot, de épp elég erővel ahhoz, hogy a part sáros részére húzott, és belecsúsztam a vízbe a bottal együtt.

Tudni kell rólam, hogy nem tudok úszni. Nos, itt sem tudtam..

Kapáloztam a kezemmel a vízben, de szerencsére amint beleestem a vízbe, Andy utánam ugrott, és a felszínre hozott.

Nagyot lélegeztem, mikor a víz fölé emelt.

- Úristen Emily! Jólvagy? - aggódó tekintete megérintett.
- Igen jól vagyok. Most már igen!

Egy percig csak néztük egymást a vízben, mire az egyik kezét a derekamról az arcomra tette.
Megsimította a hüvelykujjával a számat, közelebb hajolt.

Csak a lélegzetét éreztem a számon, egy szót sem szólt. Én sem. Legbelül viszont a szivem ezerrel felgyorsult.

Az ajka lassan hozzá ért az enyémhez.

Megcsókolt!

Fel sem fogtam abban a pillanatban, hogy mi történt velem, csak hagytam, hogy megtörténjen.
A csók lágy és finom volt.

Elemelte a száját az enyémtól.

- Legközelebb hagyd, hogy én csináljam! - nevetett.
- Úgylesz! - kezdtem észhez térni. - Menjünk ki innen! Valami piszkálja a seggem! - mondtam Andy-nek, aki nevetésben tört ki.

Leültem a székre és csak bámultam magam elé egy darabig, míg felfogtam mi is történt a vízben. Nagyon tetszett az a csók!

Andy letérdelt elém.

- Fázol?
- Egy kicsit. - törölköző, vagy más ruha nem volt nálam. Szerencsére nem volt túlságosan hideg.

Andy a kocsihoz ment, és kivette a kabátját.

- Vedd fel! Még a végén meg fázol
- Köszönöm! - az illatát már úgy is lehetett érezni, hogy nem tettem közel az orromhoz. Andy illata volt.

Anya és apa visszaért a közeli faluból.

- Lányom?! Veletek meg mitörtént? - apa tárt karokkal közelített felém.
- Csak beleestem a vízbe semmi baj nem történt. - közben Andy-re pillantottam.

Vagy nem csak a vízbe? Andy-be is beleestem.