Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

112.

Emily

A teljes hétvégét Andy anyukájánál töltöttük. Jól is éreztem volna magam, ha nem nézett volna rám Amy minden pillanatban, olyan lenézően, megvetően. Nem volt túl beszédes velem, de a pillantásai mégis sokat elmondtak. Utál engem. Tudtam, és Andy is jól tudta, hogy így van. Mégis próbált jobb kedvre deríteni ez idő alatt, azzal, hogy ne aggódjak semmiért, minden rendbe jön,  meg fog kedvelni, csak idő kell hozzá, mégha tudta, hogy nincs igaza.

Nem akartam tiszteletlen lenni, hiszen mégis csak az édesanyja. Tűrtem mindent az egész hétvége alatt, próbáltam figyelmen kívül hagyni minden gonosz pillantását és beszólását.. (Igen, mert olyanok is voltak)
Folyton kioktatott az anyai dolgokkal kapcsolatban. Mintha nem 3 éve nevelnék gyereket. Nekem is van édesanyám, elmondta mit - hogy kell csinálni, és eddig mind be is vállt, mindent jól csináltam. Értem például a fürdetésre, milyen sampont használjak, mivel etessem.. Szóval mindenbe. Elég rosszul érintett ez, mivel valjuk be.. ezzel bántotta az anyai büszkeségem.

Hétfő reggelre már becsomagoltam a cókmókot, indulásra készen álltunk Lucy-val.

- Szivem, idehoznád a hajkefém? Azt elfelejtettem betenni a táskámba.. - szóltam Andy-nek, aki a fürdőszobában készülődött.
- Persze.. - kihozta, majd megállt előttem. Elgondolkodott.
- Mi az? - kérdeztem
-  Itt kellene maradnotok.. - tudta, hogy nem fog ez a mondat tetszeni nekem. Így is volt. A gondolatát is utáltam annak, hogy maradnom kell.
- Hogy? Andy nekem dolgoznom is kell.. Miért kellene itt maradnom?
- Lucy miatt, miattad!
- Adam miatt csinálod ezt.. Igaz?
- Ki más miatt?
- De ott van Tony.. Vigyáz ránk!
- Tony nem lehet egyszerre kettőtökkel. Mary nő, nem tudja megvédeni magát és Lucy-t egy férfival szemben. Értsd meg, nem akarom, hogy bajotok essen!

Elgondolkodtató volt, amit mondott.

- Meddig? - kérdeztem
- Pár nap..
- És veled mi lesz? Látlak majd ez idő alatt?
- Lesz egy kis elintézni valóm, valószínűleg két napot is igénybe vehet. A nap végére végeznék, mire ideérek autóval indulhatok vissza dolgozni. Előre felveszünk két műsort, aztán jövök hozzátok, rendben?
- Rendben.. Ha nincs jobb ötleted..
- Nincs. Itt biztonságban vagytok egyelőre. Jones nem biztos, hogy tudja pontosan hol vagytok. Ha netán írna még neked, azt tudasd velem!
- Jólvan, így lesz..
- Naa, lássam azt a gyönyörű mosolyod! - emelte fel az állam. Erőltetettem egy halvány mosolyt az arcomra
- Siess, ahogy tudsz! - öleltem át
- Sietek édesem! - megcsókolt, szorosan magához ölelt. Elköszönt Lucy-tól és az édesanyjától is. Valamit odasúgott Amy-nek, de sajnos nem hallottam. Túl távol álltam tőlük. Biztos valami olyan, hogy szüneteltesse a flegma stílust, amíg távol van. Sejtésem szerint marad minden a régiben.

-  Anya.. Éhes vagyok! - mondta Lucy kicsivel később
- Kész a leves, gyertek asztalhoz! - szólt közbe Amy, aki úgy tűnt jó kedvében van
- Ez milyen leves? - nézett a tányérjába Lucy. Nem nagyon tetszett neki a látvány. Bevallom nekem sem. Inkább hasonlított trutyira, mint levesre.
- Ez a saját receptem kicsilány. Egyél, és nagyra nősz tőle!
- Rajta, kóstóld meg.. - noszogattam.

Megkóstolta, de a szája az első falatnál azonnal elgörbült.

- Anya.. Nem ízlik..- közel hajolt hozzám, és úgy mondta
- Ne erőltesd, ha nem megy! - válaszoltam - Csináljak neked valamit? - kérdeztem
- Talán gond van az étellel? - vágott közbe Amy, aki épp csak helyet foglalt az asztalnál.
- Nem ízlik Lucy-nak, neharagudjon.. Ha nem gond, akkor csinálnék neki valami mást..
- Még mit nem! - kiakadt ettől - Ez van, ezt kell szeretni!

Erre nem is tudtam mit mondani. Csak a lányomat sajnáltam, aki éhes volt, mégis olyan ételt szolgáltak fel elé, ami borzalmas.

- Anyuci! Éhes vagyok.. - nyafizni kezdett Lucy
- Amy, elmennék egy kifőzdébe vele, van itt a közelben?
- Van, úgy két kilóméterre.

Akadt egy kis gond. Nem volt kocsi a közelben, hiszen Andy elvitte. Anyós kocsija, viszont a ház előtt parkolt. Egy öreg tragacs, de gondolom működik.

- Elvihetem a kocsiját? - udvarisan kértem
- Mi az? A divatcég nem hozott elég pénzt saját autóra? - ismét kiakadt nála az óramutató
- Megbocsásson, de Andy autójával jöttünk. Az enyém otthon van.
- Nos, nem ülhet be akárki a kocsimba! Ha kell valami, akkor ebéd után meghozom én!
- Megkérdezte Lucy-t, hogy addig kibírja-e, még ön megebédel? - kezdtem dühös lenni.
- Nagy lány már. Kibírja azt az egy órát, kettőt, ha az oda-visszautat is számoljuk.. - ilyen hanyag viselkedést.
- Akkor hadd csináljak valamit neki, amit szeret.. Nem fogom nézni, ahogy sír, mert éhes!
- Már parancsolgatsz is az én házamban?
- Nem parancs volt! Anya vagyok, etetnem kell a gyerekem!
- Najó.. - legyintett rá, közben nyugodtan falatozta tovább a főztjét - Ott van a pulton a kenyér. A szekrényben találsz lekvárt. Más lehetőség nincs, a gáztűzhelyt csak én használom!
- Hát jó.. Édesem, jó lesz? - néztem rá sajnálattal. Ez a nő még nagyinak sem jó.
- Igen! - felelte.
Benézve  a szekrénybe tele volt jobbnál-jobb dolgokkal, amiból lehetett volna főzni egy finomat, de nem.. Maradtunk lekvárnál.

Lucy elmajszolta az ételt, majd felvittem Andy szobájába játszani.

A lépcsőn felfelé menet megbotlottam valamiben.
Lenézve megpillantottam a lábam előtt egy boros üveget.

Vajon ezt Andy észrevette? Nem gondolom, különben szólt volna neki..

Csak nem megint iszik? Másra nem nagyon tudok következtetni.

Játék után Lucy elálmosodott, ezért elaltattam.

Lefelé menet a konyhába indultam vizet inni.

- Vidd ki a szemetet, ha már ott vagy! - én ezt szoktam parancsnak hívni. Le se nyeltem egy korty vizet sem, de már szekál. Ő meg kényelmesen sorozatot nézett a kanapén ücsörögve. Andy előtt bezzeg eltudta játszani a gondoskodó nagymama szerepét.

Kivettem a kukából a zsákot, majd kiindultam vele.

Furdalt a kíváncsiság.. Megnéztem mi is van benne.
Üvegek tömkelege volt egymásra halmozva.

Ha Andy ezt megtudja, nagyon csalódott lesz. Ez a nő semmit nem változott azóta.