Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

155.

Emily

Az éjszaka közepén az ajtó hangos csapódására ébredtem.
Felriadtam, szerencsére a gyerekek nem. Aludtak, mint a bunda.

Lesétaltam a földszintre, ahol Adam fel-alá járkált idegesen.

- Minden rendben? - kérdeztem, miközben megálltam a lépcső aljánál
- Egy szót nem akarok hallani! - emelte felém a mutató ujját, mintha én tehetnék arról, hogy ilyen dühös
- Mégis mi van? Mi bajod?
- Tudni akarod? - nézett felém
- Azért kérdezem. Igen!
- A gyáram.. Felrobbantották! Mindenem oda lett, a sok belefektetett pénzem.. Minden!
- Mi? Ki tette? - azért ezen én is meglepődtem. Egy pillanatra, mintha ki akarta volna mondani a nevét az elkövetőnek, de hirtelen elhallgatott.
- Ki tette Adam? - ökölbe szorított kézzel sétált elém, majd az arcomat fürkészte
- Egy senkiházi volt. Meg fogja ízlelni, milyen is az én bosszúm íze.
- Szóval tudod, de még sem mondod el.
- Feleseges. A neve sem méltó arra, hogy kiejtsem a számon!
De ne aggódj! A föld alá teszem! - hát jó..
- Nyugodj le! Tiszta fejjel kell tovább gondolkodnod.
- Tiszta fejjel? Elég tiszta.
- Jó, akkor vedd úgy, hogy nem szóltam semmit. - vissza indultam a szobába
- Hova mész?
- Aludni Adam, késő van.. - felébredt az édesanyja, aki épp velem szemben jött le a lépcsőn
- Mi történt? - kérdően nézett rám
- Adam majd elmeséli. Én megyek alszom.

Tudtam, hogy az édesanyja előtt nyitott könyv.
Megálltam az emeleten ott, ahol már nem láthattak.
Nem szép dolog, de hallgatóztam.

- Mi történt fiam? - kérdezte Grace
- Anya, hagyj!
- Nem. Mondd el mi történt!
- Az üzletemnek annyi anya. A sok befektetett pénzem ment a levesbe. De nem ez a legrosszabb.
- Mi?? - sajnos amit már ez után mondott Adam, már nem értettem.
- Fiam, ne veszítsd el a fejed! - folytatta Grace, kicsivel hangosabban, mint azelőtt.
- Mit tehetnék? Mondd meg, és megteszem. Hagyjam annyiban?
- Ne csinálj őrültséget, erre kérlek!

Ezután elcsendesült a ház, mert Adam kiment.
Grace elindult fel a lépcsőn.
Úgy voltam vele jobb, ha eltűnök, mielőtt meglátna.

Másnap

Bementem a Rogers céghez, megnézni mi is a helyzet.

Elsőnek Barb-on akadt meg a szemem, ahogy ül az asztalánál.
Elszállt az iránta érzett haragom, tudom..hirtelen felindulásból cselekedtem. Helyre akartam hozni a barátságunk, hiszen nem csak az asszisztensemként tekintettem rá.

- Barb.. Beszélhetnénk? - megálltam az asztala előtt.
- Miről?
- Sajnálom, amiért kiakadtam rád. Hülye voltam.
- Mindegy, már megbékéltem ezzel a helyzettel.
- Bocsáss meg, mást nem akarok.
- ekkor megjelent mellettem Carla
- Emily! De jó, hogy itt vagy! - egy halom irat volt nála
- Tudod, az anyagok, amik a gyártáshoz kellettek.. Sajnos nem tudtam elintézni.
- Mi? Csak azt kértem keresd ki a régebbi e-mail címet, majd vedd fel velük a kapcsolatot!
- Uhh, tényleg.. Elfelejtettem..
- Nem hiszem el Carla..
- Majd én megcsinálom. - mondta Barb, aminek nagyon megörültem
- Megtennéd Barb?
- Persze. - apró mosollyal az arcán válaszolt
- Köszönöm! - viszonoztam - Carla..ha nem haragszol, mától vissza helyezlek az eredeti pozíciódba. - lehajtott fejjel bólogatott.
- Barb.. Nekem te kellesz. Mit gondolsz, újra kezdhetjük?
- Örömmel! - felállt az asztaltól, majd átöleltük egymást.

- Add csak ide ezeket. - vette el a papírokat Carla-tól
- Nézzük át őket együtt a recepciónál! - mondtam

- Nézd, ehhez papírhoz, az személyes okmányaid kellenek. - mutatott egyre Barb
- Oh, rendben. - elővettem a pénztárcám
- Megcsinálom. - kitöltötte, majd átnyújtotta a tollat - Írd alá.
- Jólvan Barb, várd meg amíg Clara lepakolja a cuccait, aztán várlak fent.
- Rendben.
- Fent leszek az irodámban, szólj, ha kellek!