Rockstar a párom [BEFEJEZETT]

116.

Emily

Azonnal kocsiba pattantunk, és már el is tűntünk a DarkBlue környékéről.

- Most hova menjünk? - kérdezte Andy
- Fogalmam sincs.. Kocsikázzunk egy kicsit..
- Mi lenne, ha elmennénk a régi helyünkre? - csábos tekintettel nézett rám
- Oké, benne vagyok! Ezer éve nem voltunk ott együtt.

Haladtunk a város zaján keresztül egy egészen elcsendesült, erdős ösvényig.
Régi emlékek sorra bukkantak fel, melankólikus hangulatba hozott mindkettőnket.
A zöldellő fák, ahogy a szél fújta a leveleket ide-oda, ezeknek halk süvítésével. A nap fény még itt-ott megcsillant egy-egy levelen.

Megálltunk a kocsival a hegy lábánál. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Jó volt újra eljönni ide.

- Szálljunk ki, vagy maradjunk a kocsiban? - kérdezte Andy
- Szálljunk ki!

Mivel szoknya volt rajtam, eléggé fáztam. Dideregve áltam meg mellette.

- Biztos jó ötlet? Reszketsz.. - magához ölelt.
- Biztos. Most érzem először, hogy teljes nyugalom van a lelkemben. Nem zavar annyira a hideg..
- Engem igen.. - Kivett a hátsó ülésről egy sárga  kapucnis felsőt - Tartsd a fejed!
- Ugye tudod, hogy nem passzol az estélyimhez? - elmosolyodtam
- így estére, mi lenne, ha nem dolgoznál?
- Hát jó... - magamra húztam a pulcsit. Kényelmes, puha, és Andy illata volt. Egy szóval tökéletes!

- Emlékszel, hogy ismerkedtünk meg? - kérdezte a múltba merengve
- Minden veled töltött momentumra emlékszem!
- Nagyon helyes! Igazából amikor  megláttalak, tudtam, hogy veled nem utoljára találkozom!
- Nem is, mert folyton belédbotlottam szó szerint! Bevallom nem csíptelek, mielőtt elmentem volna egy koncertedre.. - húztam el a szám szélét
- Miért nem? - meglepett arccal nézett rám
- Önteltnek és beképzeltnek gondoltalak. Olyannak, akinek, minden turnéhelyen van egy bomba nője.. Majd, amikor rám mosolyogtál a koncerteden, tudtam, hogy te jó ember vagy, mégha tagadtam is. Aztán egy párszor egymásba botlottunk.. Minden alkalommal egyre kiváncsibb lettem rád, vonzott a tekinteted, a stílusod, a kisugárzásod, mindened! Aztán jött a mi kis játékunk..
- Én soha nem tekintettem rád játékként. A kezdetektől fogva komolyan gondoltam veled! - átmentünk vallomásosdiba
- Tényleg? Nem azért volt, hogy lerázd Costellot?
- Nem. Az csak egy ráadás volt.. Miért, nálad nem azért volt a játék, hogy a szüleid leszálljanak rólad?
- Az csak egy ráadás volt. És, ha belegondolsz, nem is sokáig volt álkapcsolat.
- Tudtam, hogy előbb vagy utóbb beadod a derekad.. - bökött meg oldalról
- És milyen jó döntés volt! Fura, hogy azidáig egyetlen férfira se tudtam úgy nézni, mint rád!
- Nálad jobb nincs számomra, ezt te is tudod!
- Szeretlek, mindennél jobban!
- Én is szeretlek!

Megcsókoltuk egymást, majd a meghitt, és romantikus pillanatot egy telefoncsörgés zavarta meg.

-  A te telefonod? - kérdezte tőlem
- Nem az enyém, ez a tiéd lesz!

- Halo?! - felvette a telefont - Igen, én vagyok.. - az arca lefagyott. Elillant a jókedve
- Mi az? - suttogtam
- Értem, máris megyek..

- Drágám, beszélnél kérlek?! - szótlanul beszállt a kocsiba gondoltam, hogy valami rossz történt.

Kapkodva indította be a motort, de még mindig semmit sem mondott. Rémült volt, és ideges.

- Andy? Megijesztesz.. Mi az?
- Anya, túladagolta magát!